Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

200 ÉVES A MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET (AZ 1990. OKTÓBER 24-25-I NEMZETKÖZI ÜLÉSSZAK ELŐADÁSAI) - Sirató Ildikó (Budapest): A nemzeti színházi és népszínházi modell kialakulása Közép-Kelet-Európában a 19. században

met vándorszínészet említett szerepénél fogva egész Európában elhíresült. Hasonló volt a helyzet Julius Síowacki Mazeppá}áva.U melynek világpremierje 1847-ben volt Pesten, s a fordító, Nagy Ignác német közvetítőfordítást használt. Egy 16. századi horvát-magyar várkapitány, gróf Zrínyi Miklós törökellenes harca és tragikus halála pedig példázatul szolgált a Napóleon elleni német szabadságeszme reprezentatív szerzőjének, Theodor Körnernek, olyan sikerrel, hogy a kolozsvári színház 1821-es kapunyitása után a horvát nemzeti színház 1834-es nyitóelőadásán is e darabot láthatták a nézők, s még a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) megnyitásakor (1837) is fölmerült a Körner-bemutató terve. A felvilágosodás korában megindult nemzeti játékszíni mozgalom kezdetben magáénak tudta mind a nemzeti színházi, mind pedig a népszínházi feladatokat — természetesen a nemzeti nyelvű színház nemzetteremtő funkciójának intézményesülését jelentő nemzeti színházi eszme dominanciájával. A nemzeti nyelvűség ekkor, a 18. század végén a társadalmi osztályok és rétegek liberalizmus előtti, szükségszerűen átmeneti közeledését fejezte ki, egységesítő szerepet töltött be. A nemzeti nyelvért folyó küzdelem már a 18. század közepe óta rányomta bélyegét a periféria országainak fejlődésére. A színháztörténetben a nemzeti játékszíni mozgalmak előzményének tekintett udvari és iskolai színjátszás — bár eltérő előjellel — ugyancsak összefüggésbe hozható a nyelvkérdéssel. Modellünk jellemzőjének tekinthetjük, hogy a periféria fáziskésése a platóhoz képest e problémakörben is szembetűnő. A periférián működő udvari színházak a plató arisztokráciájához asszimilálódó főnemesség igényeit elégítették ki igen magas művészi színvonalon; a felvüágosult abszolutizmus gyakorlata erősítette az olaszos-franciás zene-, opera- és színházkultúra terjedését. Ahol a hivatalos nyelv nem esett egybe a nemzeti nyelvvel, (melynek irodalmi formája ki sem alakult, illetve alacsonyabb fejlettségi szinten állt) az udvari színjátszás gyakorlata szembekerült a nemzeti nyelvű színjátszás felvilágosodott eszméjével, s nem tudta meghonosítani az európai kultúra emelkedő színvonalát. így történt Magyarországon is, ahol a „magyar Versailles"-ban, Eszterházán Joseph Haydn működése idején (1761-1790) több kastélyszínház, nagy zenekar és látványos előadások szolgálták az Esterházy-hercegek szórakozását. Más főrendek is követték a példát. A fiatalabb Haydntestvér, Michael, aki a nagyváradi püspökség karmestere volt (1757-1763), majd utóda, a jeles Singspiel-szerző, Karl Ditters von Dittersdorf (1765-1769), vagy az Erdődy-magánopera Pozsonyban a világ zenetörténetének és a magyarországi színjátszás történetének meghatározói voltak, de a magyar hivatásos színjátszásra semmiféle közvetlen hatással nem voltak. Joggal írta 1790-ben a Magyar Theátrum szükségességéről szólva a városlakó értelmiség nevében a protestáns lelkész-író, Pétzeli József: „Melly nagy előmenetelére szolgálna nyelvünknek; Melly nagy dicsőségére hazánknak, ha Eszterházán is ezután ne tsak idegen, hanem Magyar Vig és szomorú játékok játszattatnának..." A nemzeti nyelvű színjátszás — már a teljes színjáték szintjén — a 18. század folyamán a barokk iskolai színjátékban, a periféria külső sávján pedig (a román és orosz területeken) a dramatikus népszokásokban jelent meg. A periféria belső régiójában, a lengyel, cseh, magyar nyelvterületen az iskolai színjátszás öröksége felülről szivárgott le a társadalom alsó és középrétegeiig, amelyek számára bizonyos egyházi szertartások, és a tényleges színházzal nem, vagy csak alulról érintkező bábjáték és mutatvány jelentette a színi élményt. Az ezekbe beépült népies és lokális jegyek azonban nem nyertek bebocsáttatást a „magas" kultúrába. A kialakuló hivatásos színjátszás, mely a polgári réteg fejletlensége