Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

200 ÉVES A MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET (AZ 1990. OKTÓBER 24-25-I NEMZETKÖZI ÜLÉSSZAK ELŐADÁSAI) - Koski, Pirkko (Helsinki): A nyelvi dominanciától a kulturális dominanciáig. A színház, mint a finn identitástudat megerősítője és a nemzeti érzés élesztője

finn nyelv használatáért, a többi nyelvekkel szemben nem mutatott ellenséges magatartást, mint ezt színházának műsora a következő években tükrözte is. A Finn Színház első előadásait 1872-ben Poriban tartotta, részben azért, mert Helsinkiben a svédek voltak többségben, részben pedig azért, mert a nyelvi-nemzetiségi csoportok között Poriban ekkor még nagyon békés viszonyok uralkodtak. A Finn Színház a vidéki városokban szerzett tapasztalatok birtokában érkezett meg Helsinkibe. Az első finn születésű színészek a Svéd Színház társulatából szerződtek át ide (ott éppen nemzetiségük miatt csak kisebb szerepekben foglalkoztatták őket); más finn nyelvű művészek meg a Finn Színház falain belül szerezték meg a szükséges gyakorlati tapasztalatokat, mivel ekkor még nem volt lehetséges a finn nyelvű színészképzés. Tény, hogy a nemzeti szellem hozta létre a színházat, hiszen az anyagi körülmények önmagukban túl szegényesek lettek volna ehhez. De a vállalkozás sikeresnek bizonyult, és a következő évtizedben felvirágzott. A Finn Színház nagy népszerűséget vívott ki a finn értelmiségi réteg körében, annak dacára, hogy ők is svéd nyelvű oktatásban részesültek. Bergbom műsorpolitikája három fő területet ölelt fel. A legnagyobb súllyal az új finn dráma képviseltette magát, hiszen nem is álltak rendelkezésre régebbi darabok. Másodszor, Bergbom nagyon érdeklődött a klasszikus dráma iránt, és harmadszor, sok új, nemzetközileg ismert darabot is játszottak. A finn dráma iránti vonzódásuk az egész nemzeti kultúrára hatást gyakorolt: Bergbom színpadra állította Aleksis Kivi minden színdarabját, de felnevelt egy új drámaíró-nemzedéket is, akik közül a legjobbak műveit még ma is játszszák színházaink. A klasszikus művek bemutatásával azt bizonyították, hogy a finn nyelv erre is alkalmas, hogy színházuk ilyen értelemben is a nemzet színpadának tekinthető. A kortárs drámák előadásával Bergbom aktívan bekapcsolódott a világszínház vérkeringésébe. A Finn Színház azáltal mozdította elő a nemzeti mozgalomjigyét, hogy megmutatta: a finn lakosság már azon a magas befogadói színvonalon áll, melyet a színház előadásai tükröznek. A Finn Színház társadalmi találkozóhellyé és kulturális gyújtóponttá vált. Bergbom rendezői munkájának alapja a „nagy stílus" volt. A negyven év alatt ez persze sokat változott, különösen az 1880-as évek vége felé, a meiningeniek hatására. Bergbom az új stílussal kapcsolatos első megfigyeléseit egy 1879-ben Budapestről keltezett levelében írta le, de soha nem fogadta el teljesen a társulati összjáték gondolatát, csak új technikákat is vegyített a megszokott régiek közé. Később fontosabbak lettek számára a külső hatásmechanizmusok. Színháza legjobb formáját az 1880-as években hozta, amikor egyre inkább az érdeklődés középpontjába került, és a finn kulturális életben elismert tényezővé vált. Az 1880-as évek folyamán a színház inkább kulturális intézménnyé kezdett válni, szemben a korábbi években betöltött kiemelkedő szerepével, a nemzeti vállalkozáséval. Ez persze nem jelenti azt, hogy elvesztette fontosságát a nemzeti identitástudat megteremtésében. Az 1860-as évek gyors politikai reformjainak hatására egyre többen lettek a finn művelt osztály tagjaivá, úgyhogy az 1880-as évtizedre a helyzet már többé-kevésbé stabilizálódott. A különböző kulturális területek (így a színház is) függetlenül tudtak működni. Az 1860-as években Aleksis Kivi magányos géniusznak számított. Az 1880-as évtizedre a finn kultúra a hivatásos művészeknek egész csoportját nevelte fel, köztük drámaírókat is, akik a külföldi művészekkel egyenlő eséllyel vetélkedhettek hazájukban. A kultúra magabiztossá vált. Mikor a realizmus megjelent a finn színházakban, a nemzetet már inkább befolyásolták a szociális kérdések, s ez némiképp megtörte a régi egységet. Szétszakadás