Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)
200 ÉVES A MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET (AZ 1990. OKTÓBER 24-25-I NEMZETKÖZI ÜLÉSSZAK ELŐADÁSAI) - Koski, Pirkko (Helsinki): A nyelvi dominanciától a kulturális dominanciáig. A színház, mint a finn identitástudat megerősítője és a nemzeti érzés élesztője
Nemzeti kultúránk felemelkedésére a színház különösen a múlt század közepétől az 1880-as évekig gyakorolt nagy hatást. A színházalapításra irányuló korai elképzelések még valószínűleg egy svéd nyelvű színházra vonatkoztak, de a fejlődés gyorsabban haladt, mint azt az első színházszervezők gondolták (ez később is előfordult néhányszor), így a megszülető nemzeti színház finn nyelvű lett. A fennomán nemzeti mozgalom éppen akkor vetette fel a színház tervét, amikor a műveltebb rétegek elkezdtek finnül tanulni. A nemzeti színház gondolata a fővárosban először az 1840-es években vetődött fel. Ekkor Helsinkin kívül már működtek amatőr színjátszó társulatok, s néhány finn nyelvű darabot is kiadtak. Nagy nemzeti írónk, Aleksis Kivi az 1860-as években írta klasszikussá vált komédiáit és tragédiáját, tíz évvel a hivatásos színház megalapítása előtt. A legelső profi finn színházi produkcióként Aleksis Kivi Leóját tartjuk számon, fennomán diákok előadásában (1869. május 10.). Egy norvég származású, svédül beszélő színésznő játszotta a főszerepet; a finn szöveget felolvasta, mivel nem értett ezen a nyelven. A művésznő drágán fizetett ezért a történelmi eseményért, mert a svéd színpadon ezután fokozatosan elvesztette népszerűségét. A dráma szerzője túl szerény és szegény volt ahhoz, hogy részt vegyen ezen a ragyogó ünnepségen; a darabért egyébként egy fülért sem kapott. A mű bibliai témát dolgozott fel, ezt tipikusnak tekinthetjük egy fiatal és bizonytalan nemzeti kultúránál, amely szeretné kiépíteni kapcsolatait a rá erős befolyással lévő külvüággal. Pár évvel e bemutató előtt a Finnországban élő svéd nemzeti költő, Z. Topelius Ciprus hercegnője c. darabjában hasonló elgondolásból kiindulva vegyítette össze az antik vüág figuráit a Kalevala alakjaival. 1869-re már állandósultak az ellentétek a finn és a svéd lakosság között, de erre az egy estére mindenki megfeledkezett erről: „Még akik beszélni sem akartak a másikkal, most kezet ráztak egymással és kiöntötték érzelmekkel csordultig telt szívüket" — írta egy újság az este hangulatáról. Nagyon fontos kulturális eseménynek tekinthetjük ezt az előadást, melyben a közönségnek is alapvető szerep jutott. Ideológiai fontossága is kiemelkedő volt, különösen azért, mert innen eredeztethető az állandó finn színtársulat felállításának gondolata, melyet végül az előadás szervezőinek egyike, Kaarlo Bergbom valósított meg. ,A század második felében a dinamikus nemzeti mozgalom hullámai magukkal sodorták a Finn Színházat" — írta finn színháztörténetében Timo Tiusanen. Tehát a Finn Színház egy időben született a nemzeti mozgalommal, és támaszai a nacionalisták voltak, akik közül színházi szempontból a legkiemelkedőbb egyéniségnek Kaarlo Bergbomot tekinthetjük. Bergbom — svéd születésű lévén — soha nem tanult meg tökéletesen finnül, de a színházzal szoros eszmei kapcsolatban álló Finn Párt alapító tagjai között volt. Eszmei hátterét az európai romantika adta, amelyet a német történelmi drámákról írott disszertációjának elkészítésekor tanulmányozott. Érezte a francia dráma közeli rokonságát is. Az 1860-as évek végén Bergbom beutazta egész Közép-Európát, megismerkedett az ottani színházi gyakorlattal. Bergbom látóköre az évek múltával kiszélesedett, és érdeklődése mindinkább a költői realizmus felé fordult. Kaarlo Bergbom finn színháztervezetét röviddel a Finn Színház megalapítása előtt tette közzé. Érdemes megjegyezni, hogy miközben kiemelte egy finn színház alapításának szükségességét, ezzel nem tagadta a svéd színház létjogosultságát, hanem a szabad vetélkedés lehetőségét kereste. Tervét többek között azzal indokolta, hogy üy módon a köztudatban meggyökeresedhetne a liberális attitűd más országokkal és kultúrákkal szemben, és hogy a finn nyelv használatával elérhetnék a kultúra kiszélesítését. Miközben küzdött a
