Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

SZÍNHÁZELMÉLÉT - Bécsy Tamás: A teljes színjáték-Mű és ontológiai egyneműsége

Noha a Mű nem elsődleges szubsztancia, mégis gondolati, fogalmi értelemben hasznos lehet, ha egy bizonyos kiindulópontként annak tekintjük. Arisztotelész szerint minden elsődleges szubsztancia magában rejti a nem (genus) és a faj (species) törvényszerűségeit. A Művet azért vehetjük kiindulópontként elsődleges szubsztanciának, mert kétségkívül benne rejlik a műnem és a műfaj fogalma, ezeknek törvényszerűsége; amelyek konkréten nem létezők, hiszen csak a fogalomként, az értelemben léteznek. Arisztotelész a Kategóriákban így fogalmaz: ,A másodlagos szubsztanciák közül a faj inkább szubsztancia, mint a nem; hiszen közelebb van az elsődleges szubsztanciához. Pl. egy bizonyos embert érthetőbben határozunk meg azzal, hogy ember, mint azzal, hogy élőlény (előbbi ugyanis sajátosabb tulajdonsága annak a bizonyos embernek, utóbbi pedig általánosabb).. ."

29 A nem és a faj tehát mint fogalmi meghatározás is szubsztancia. Ebból következik, hogy ha a műalkotást, pl. a színjáték-Művet fogalmilag meghatározzuk, fogalmi meghatározása éppúgy létező, mint maga a Mű, csak ,.kevésbé" létező. (Ez természetesen nem vonatkozik jelentéseire.) Az idézett mondatban Arisztotelész használta ugyanis az „inkább szubsztancia" szókapcsolatot. Nézete szerint sem a különböző egyedek, sem a különböző nemek, nem inkább vagy kevésbé szubsztanciák. Mivel az egyedi szubsztanciák a „legfőképpen", a „leginkább", az „elsősorban" szubsztanciák, a szubsztanciák „inkábbja" vagy „kevésbéje" a vertikális, az egyeditől, a konkréttól az elvonatkoztatás fokainak irányába lehetséges. Az üyen jellegű elvonatkoztatás tehát nem a jelentések egyre absztraktabb fokát jelenti, hanem a létező természetének fokait: az egyeditől való elvonatkoztatás a faj és a nem irányába lehetséges; a faj és a nem az egyedi létező természetének egyre általánosabb fokait és fogalmait jelentik. Mivel a faj fogalmi meghatározása közelebb van az egyedhez, mint a nem fogalmi meghatározása, a faj „inkább" szubsztancia, a nem pedig „kevésbé" szubsztancia. Az okfejtéshez Arisztotelész egy nagyon lényeges megállapítást fűz: „Az elsődleges szubsztanciák után az összes többi (...) közül méltán csak a fajokat és a nemeket nevezzük másodlagos szubsztanciáknak",

30 Ebből számunkra két dolog következik. Először az, hogy nemnek és fajnak minősíthető azoknak az elsődleges szubsztanciáknak az akcidencia ja, illetve az akcidenciák összessége, amelyek a Mű létalapját teremtik meg. A festéknek mint elsődleges szubsztanciának bennerejlő tulajdonsága a szín és vonal; és ezek összessége, egymásra való reflexiós vonatkoztatottsága adja a műnemet, festészeti Művet. Egy bennerejlő másik műnem a szobafalfestés; egy harmadik pl. a KRESZ-táblákon lévő színek és vonalak egymásra való reflexiós vonatkoztatottsága. Az embernek mint elsődleges szubsztanciának az egyik tulajdonsága a nyelvhasználat; s ennek az akcidenciának egyik neme az élőbeszéd, a másik neme az írott nyelv. Az embernek mint elsődleges szubsztanciának egy másik tulajdonsága, a más valakit jelölő készség, az átváltozó-képesség; s ennek az akcidenciának az egyik neme, amikor mások számára azért változik át, hogy átváltozottságát mások nézzék; a másik neme az „életbéli megjátszás", amikor ez azért történik, hogy valódiságát ne vegyék észre. (Ehhez tartozik pl. az is, amikor valaki azt hazudja valakinek, hogy segített rajta, noha ezt nem tette meg; s ez azért történik, hogy kedvező színben tüntesse fel magát.) A műfajok mindegyik esetben a művek összességének további differenciálódása révén alakulnak ki. Ezekben az esetekben is érvényes, hogy a műfaj közelebb van az egyedi példányhoz; az írott nyelvnek mint nemnek az egyik műfaja a Név és Dialógus formációban való megjelenése,