Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

SZÍNHÁZELMÉLÉT - Bécsy Tamás: A teljes színjáték-Mű és ontológiai egyneműsége

csak egy jelölt él a sok lehetséges közül. Az alakok közötti helyzet és az ebben való bennelévőségük szabja meg, melyiket és hány jelöltet valósítanak meg a sok lehetséges közül. Ha egy jelölt létezik a sok lehetséges közül, akkor a szemiotika szerint akciójuk „zéró-fokon" van: hiszen csak egyetlen dolgot jelölnek. Az őrt álló katona, vagy pl. a díszletre ráfestett asztal esetében az egzisztálás van „zéró-fokon". A szemiotikusok elfelejtik, hogy a spirituálisán létező alakot szerves, valóságosan létező embernek kell megjelenítenie ahhoz, hogy az ott nem lévő tárgy és az ott nem lévőnek a jelentése a Mű benső vüágszerűségében létezővé váljon. A szervetlen létezők ugyanis csak szerves illetve tudattal rendelkező emberek révén válhatnak jellé. A bábszínházban is szerves és tudattal rendelkező létezők, színészek vannak a bábuk mögött. Ha eltekintünk az áüatok veszély stb. jeleitől, azt mondhatjuk — és ez a színházban általános érvényű —, hogy bármi csakis az ember révén válhat jellé. A jelhez csak tudat kapcsolhat jelöltet; miként ahogy egy másik tudat ismerheti el az adott anyagiságot jelnek és egy tudat ismerheti fel jelentését. Az asztalt azért lehet helyettesíteni a díszletre festett asztallal, mert az asztal nem szerves létező; az őrt áUó katonákat pedig azért nem lehet helyettesíteni bábukkal, mert a katona szerves létező. Már pedig a jellé változtatás vektora csak szerves létezőből indulhat ki. A bábuk akkor is bábuk maradnak, ha Mme Tussaud műhelyéből kerülnek ki, hiszen ekkor sem indulhat ki belőlük jeUé változtató vektor. A bábu-őr nem minősítheti a többi alakot élőnek, lévén, hogy ő maga élettelen. Mivel itt élőnek látszó, de mégsem élő őrök vannak, köztük és az élő alakok között nem alakulhat ki kölcsönös viszony. Ezért ha a bábukat az élő alakok minősítik őrnek, a Mű világszerűségének törvényszerűségeiben keletkezik zavar. A bábu mint őrző csak akkor illeszkedik a Mű törvényszerűségei közé, ha a színjáték többi alakja is bábu — pl. a bábszínházban —, illetve ha nem azok is, de a bábu több tárggyal mint emberi létezővel kerül viszonyba. Ekkor azonban a Mű világszerűségének teljes törvényszerűség-rendszere megváltozik. Ha a Mű jelölt alakjai olyan vüágszerűségben léteznek, amelyben minden vagy a legtöbb alak mint fa, állat, tárgy is csak jelölt módon válik emberré — mint pl. Maeterlinck Kék madár c. drámájának előadásakor —, akkor ez a tény olyan világszerűséget épít föl, amelynek ismeretelméleti törvényszerűségei és jelentései lesznek teljesen mások. Jelentése az lesz, hogy a mű vüágszerűsége pl. mese-, álom- vagy fantázia-vüágszerűség. Az ilyet azonnal érzékelni is lehet. Maeterlinck művében, rögtön az elején, a favágó házának ajtaja magától nyflik ki a Tündér belépése előtt. Az előbbiekhez képest fordított helyzet lehetséges: egy élő ember, a színész, aki élő embert jelöl, egyúttal jelölhet élettelen dolgot vagy fát vagy állatot stb. Ütögetheti kapukulccsal a pipáját, amit a színjáték más alakjai ekként realizálhatnak: „Harkály!"; pl. Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása. Ebben a műben az adott x. ember fává, madárrá is, ületőleg hangutánzó módon erdőzúgássá válik. Egyfelől tehát jelként is többrétegűén funkcionál. Másrészt — és ontológiaüag ez a lényeges — nem a fa, a madár, az erdőzúgás válik emberré, hanem az ember jelöli ezeket. Ezt persze szavakkal, kimondással is segítik; az alakok elmondják, mit jelölnek, „bemutatkoznak" saját jelöltjüket ületően. „Első Polgár: Lucfenyők, erdeifenyők, bükkfák vagyunk.,." stb. Ez a közlés csak a nézőnek szól, és nem a másik jelölt alaknak. Itt a jelölt alak, a „güüeni polgár", nem válik jelölt harkállyá, hanem csak jelzi a harkályt, és kijelentéssel közli ezt, miként azt is, hogy ő lucfenyő. Vagyis a kapukulcsnak és a pipának a „harkály"-jelentése kizárólag a „gülleni polgár" és a néző közötti viszonyban válik aktuális jelentéssé; és nem a gülleni polgárok és valamint Claire és 111 közötti viszonyban. Van olyan eset is, amikor ilyenfajta „bemutatkozás" a jelölt ala-