Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

SZÍNHÁZELMÉLÉT - Bécsy Tamás: A teljes színjáték-Mű és ontológiai egyneműsége

SZÍNHÁZELMÉLET Bécsy Tamás: A teljes színjáték-Mű és ontológiai egyneműsége Az előző fejezet egyik „ábrájában" csak egy színész-Művészt tüntettünk fel; a teljes színjáték természetesen nem egyetlen egy színész produktuma. Azonban akár egyetlen egy valaki jelöl olyan alakot, aki nem ő maga — pl. egy monológ vagy monodráma előadásakor — a színészen kívül azonnal megjelenik, életbe lép a jelölt tér is; az, amelyen a jelölt alak éppen van. A jelölt alak is csak olyan lehet, aki-ami a maga spirituális mivoltában a spirituálisán konkrét térben létezik, s ennek is szükségszerűen meg kell jelennie. (A „spirituálisán konkrét tér" kifejezés azt jelenti, hogy csak spirituálisán, a szellemi létrétegben var jelen, miszerint az adott utca éppen Veronában van, a lakás éppen Nóra és Helmer lakása; ám mégis spirituálisán konkrét, lévén, hogy ez veronai utca, hogy ez Nóráék lakása.) A felidézetten, jelöltként létező alakoknak is tárgyiasulniok kell; méghozzá azon a módon, ahogyan a primer élet valóságos alakjai tárgyiasulnak. A tárgyiasulás első aspektusa a tér. Ha egy drámát az utcán — hangsúlyozva: külön színpad vagy emelvény nélkül! — adnak elő, a színjátékban akkor is megjelenik az alakok szellemi tere. Mivel azonban a tér léte kézzelfoghatóbban fizikális lét, mint pl. az emberek közötti tárgyiasulások, a térnek szavakkal történő felidézése nem biztosít olyan spirituális konkrétságot, mintha ott lenne az az elsődleges értelemben vett konkrét tér, vagyis a díszlet, ami éppen azáltal válna szellemüeg fel- és elismerhetővé és így konkréttá, hogy ott van a spirituálisán létező alak, aki a térrel szükségszerűen létesít reflexiós viszonyt. A teljes színjátékban több színész játszik olyan valakit, aki nem ő maga. A jelölt módon spirituálisán létező alakok elsősorban az egymással való tárgy iasságban válnak létezővé. Arisztotelész megállapítására utalhatunk ezzel kapcsolatban is. Egy valóságos ló életre hívja a ló fogalmát, ez pedig azonnal egy másik valóságos ló meglétét. A lét ebben az értelemben ,.konkrét létező +* fogalom másik konkrét létező" közötti tárgyiasságban van. Ugyanez a helyzet a jelölt alakok létének esetében is. Ha nem tudnánk, hogy a színész valakit jelöl, s ha nem tudnánk, hogy van vagy lehetséges jelölt alak, vagyis a „jelölt alak", mint fogalom, és ha ezáltal nem jelenne meg azonnal egy második jelölt alak, a színjáték nem létezne. A jelölt alakok tehát egymás és a „jelölt alak" fogalma, illetve e három fogalom konkretizáltságának kölcsönös viszonya révén válnak létezővé. Mivel a jelölt alakok elsősorban egymás révén tárgyiasulnak a színjáték konkrétságában, kiiktatódik a szellemileg konkrét tér szellemileg meghatározott konkrétsága. Ez a napi tapasztalatban annyit jelent, hogy a színjátékbeli alakok létéhez nem szükséges a díszletet konkrétan látnunk; nem szükséges a tér spirituális konkrétsága.

3 Mivel a jelölt alakok léte egymáshoz való viszonylataikkal azonos, az ő terük, vagyis a színjáték-Mű tere ezen viszonylatok kiterjedésével azonos; létük a viszonyokkiterjesztettségében, mint spirituális térben valósul meg. Másképpen: mivel az alakok léte az egymás közötti viszonyokban aktualizálódik, és mivel az alakok spirituális létezők — a tér a közöttük lévő spirituális kiterjedséggel azonos. Ha a