Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

200 ÉVES A MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET (AZ 1990. OKTÓBER 24-25-I NEMZETKÖZI ÜLÉSSZAK ELŐADÁSAI) - Prazak, Richard (Brno): Cseh színészek és zenészek Pest-Budán a 18-19. század fordulóján

Richard Prazák (Brno): Cseh színészek és zenészek Pest-Budán a 18-19. század fordulóján A 18. század második felére Pest-Buda a Habsburg Monarchia egyik legjelentősebb színházi központjává vált. 1774-ben a pesti Rondellát, a hajdani erődrendszer egyik körbástyáját alakították át színházi célokra. Az addig különféle helyeken föllépő vándor színtársulatok itt állandó játéklehetőséget kaptak. A Rondellában szereplő német színház igazgatója Karl Wahr, aki korábban Eszterházán, majd Pozsonyban, sőt Prágában is működött, ahol a Kotce, a Stavovské Divadlo (vagyis a cseh rendek színháza, a ma is működő Tylszínház elődje) és az U Hybernù színház bérlője volt. Ez utóbbit n. József kolostori templomból alakíttatta át (a budai Várszínházhoz hasonlóan), s az írországi (hiberniai) ferencesek nyomán kapta a nevét. A pesti színigazgatók közé tartozott FrantiSek Jindrich Bulla is, aki 1785-ben a prágai Rendek Színházában (akkori nevén a Nostic-színházban) először tartott cseh nyelvű előadást. Bulla fő érdeme az volt mind Prágában, mind Pest-Budán, hogy a másodrangú szerzők helyett Goethe, Lessing, Schiller és Shakespeare darabjait vette fel a repertoárba. Mindez közrejátszott abban, hogy a magyar írók is érdeklődéssel fordultak a drámairodalom nagyjaihoz; megemlítjük Kazinczy Ferenc H ami et -fordítását, amely körülbelül ebből az időből való (1790). Bulla természetesen nemcsak prózai műveket mutatott be, hanem a cseh zeneirodalom akkori jelesei közül Jifí Benda melodrámáit, az Ariadne Naxoszban, valamint a Médea és Jászon c. darabot 1786-ban. Az ő nevéhez fűződik az első pesti Mozart-bemutató is: 1788-ban játszották a Szöktetés a szerájból c. operát. Ugyanebben az időben jelent meg Pesten egy vándor operatársulat, Christian Kumpf együttese. Ők mutatták be 1787 nyarán a nápolyi zeneszerző-iskola nagynevű cseh mesterének, Josef Mysliveőeknek (akit az olasz kortársak „il divino Boemo" néven emlegetnek) Ábrahámról és Izsákról szóló oratóriumát.

1 A pesti német színház egyik következő igazgatója volt Johann Baptist Bergopzoomer, aki korábban cseh földön működött: Prágában, Brünnben, Olmützben. Az ő brünni működése idején játszott az ottani színházi zenekarban Václav Müller, a bécsi Singspiel későbbi népszerű képviselője, akinek A prágai nővérek c. darabja a 18. század végén hihetetlen gyorsasággal hódította meg a német nyelvű színpadokat, és így került színre Budán és Pesten is. (Magyar címváltozata: A prágai két néne) Bergopzoomer egyik utóda, Eugen Busch radikálisan megváltoztatta a színház addigi repertoárját. Ö a bécsi Singspielt és a vígjátékot részesítette előnyben. Ne csodálkozzunk ezen. A klasszicista drámák elvont szimbolikája, élettelen cselekménye helyett sokkal inkább vonzotta a nagyközönséget a „könnyű műfaj". A pesti színpadon akkor jelentek meg a bécsi Hafner, Perinet, Schikaneder és a morvaországi német szerzők: Müller és Kauer darabjai. Busch fölelevenítette a régi commedia dell'arte hagyományait is: pantomimok és harlekiniádák, Hanswurst-tréfák, sőt kötéltáncos mutatványok is színre kerültek.

2 Különös népszerűségnek örvendtek a zenés tündérjátékok, közülük az egyik legismertebb Pavel Vranicky Oberonja volt. Ez a mű már annak példája, hogy miként jelentkeznek a romanti-