Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

DRÁMATÖRTÉNET - Szilágyi Ágnes: Molnár Ferenc dramaturgiájának forrásai két bohózatfordítása tükrében

(1907. IV. 10.) bemutatóján. A Flers-Caillavet-páros müvei közül elsőnek a Les sentiers de la vertu fordítására kapott megbízást a Vígszínháztól 1904-ben; Az erény útjai bemutatója 1904. február 11-én volt. Ezek után következett Az őrangyal (1905. X. 7.), A Kis trafikoslány (1907. V. 17.) és A király (1908. XII. 19.). Molnár Ferenc nem volt az a színházi mesterember, aki a fordításait a próbák során magára hagyta. Végigkísérte sorsukat a nyersanyagtól a bemutató tapsorkánjáig. Ezáltal a lelkisismeretes gondoskodás által hatottak ezek a vígjátékok Magyarországon is ugyanúgy, mint Párizsban. Molnár Ferenc nemcsak a francia nyelvvel ismerkedett meg alaposan, hanem a sokrétű, jellegzetes párizsi színházi élettel is. Személyes szakmai kapcsolat fűzte többek közt Flers-hez is. Szemtől szemben győződhetett meg a vaudeville műfajának a közönségre tett hatásáról, és megfigyelhette a rendezői rutint, mely által ez a hatás felépült és szétáradt a színpadon. Ugyanakkor érzékenyen tett különbséget Budapest és Párizs fejlettsége között. A francia nyersanyag a Molnár által beépített szűrőkön keresztül érkezett meg a Vígszínház kulisszái közé. Ezek a szűrők a magyar társadalom lépéshátrányának, a hazai kulturális és színházi viszonyoknak az ismeretét tükrözik. Fordításai azért sem voltak az eredeti szövegek szolgai, szó szerinti tolmácsolásai, mert egyre bátrabban itatta át őket saját dramaturgiai érzékenységével, írói talentumával. Inkább nevezhetők ezért transzformációnak vagy magyarításoknak. „Figyel, akar, dolgozik, dobog a szíve veszettül..." - jellemzi szorgalmát Ady Endre a Nyugat hasábjain.

3 Megfigyelése találó, mert Molnár valóban a magyar színpad organikus, de állandóan változó jellemzőire figyel fordításai közben is, és tanul szakadatlanul. Nem a dramaturgia elméletének általános törvényszerűségeiből indul ki, hanem a Vígszínház színpadi hatásmechanizmusát tapasztalva építi saját dramaturgiáját tovább. Ebben nagy segítségére van minden egyes fordítói megbízatás is, ám nem elhenyagolható számára ezeknek a feladatoknak az anyagi vonzata sem. Molnár Ferencnek ugyanis nem utolsósorban pénzkereseti lehetőséget nyújtottak ebben a korai írói szakaszában a Vígszínház megbízatásai: „Szereti a jó, nyomorúságtalan életet, de egy új Goethe-példával szeretne szolgálni a világnak. Minden megkapott sikert és minden el nem árult hitvallást szeretne összeházasítani pénzzel, tapssal..."

4 II. Buridan szamara - egy rendezőpéldány tanulságai Robert de Flers és Gaston Armand de Caillavet Bundán szamara c. darabjának budapesti premierje, egyben magyarországi bemutatója 1909. október 7-én volt a Vígszínházban. Hét hónap telt csak el a február 19-i párizsi bemutató óta; a Théétre du Gymnase színpadán Flers és Caillavet ismét sikert arattak. A Vígszínház nyereséges vállalkozásainak egyik fontos összetevője a tájékozottság, a gyors döntések és azok pontos, tervszerű megvalósítása. Faludyék központi figyelmet szenteltek annak, hogy naprakészen ismerjék meg a nemzetközi színdarabválasztékot, ugyanakkor ezt összehangolják az itthoni igényekkel is. Pontosan tudták, mennyire tiszavirág-életűek ennek a műfajnak a darabjai; mennyire kiszámítható az a hatás, mely pillanatnyi aktualitásukból fakad, és milyen hamar átlép az idő és az ízlés a