Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

DRÁMATÖRTÉNET - Szilágyi Ágnes: Molnár Ferenc dramaturgiájának forrásai két bohózatfordítása tükrében

mutatós ötleteken és a mindenkori jelenre épített poénokon. Viszont azt is tudták, hogy közönségük étvágya múlhatatlan és állandó az újabb és újabb bohózatok iránt. Molnár Ferencnek tehát nem lehetett túl sok ideje a fordításra. A szűkre szabott határidő meg is látszik a munkán. Amit a hiányos nyelvtudásnak tulajdonítna esetleg az olvasó, az nem más, mint a kényszerű kapkodás eredménye. Molnár nagyon jól elboldogult a francia nyelvvel, de nem tudott győzni az időn és azon a munkatempón, melyet a Vígszínház igényei diktáltak. Könnyű, szokványos bohózati elemeket felvonultató mű a Buridán szamara, melyben egymást követő, néhol cinikus, néhol bölcsnek álcázott aforizmák szinte fontosabbnak tűnnek, mint maga a cselekmény, a szituáció, és - ha lehet itt ezt a fogalmat egyáltalán használni - a konfliktus. A cselekmény „természetesen" előkelő környezetben, egy pazar fürdőhelyen játszódik; kiindulópontként egy naiv, tiszta, fiatal lány elhatározásával, miszerint mindenáron meghódítja élete első szerelmét, és „elveszi férjül". A kiszemelt áldozat Georges Boullains, a társaság, de elsősorban a nők kedvence, bár nem derül ki, miért. Buta, léha, naplopó, ám olyan kedvesnek ábrázolják a szerzők, olyan elcsábíthatónak, hogy mindenki el is csábítja. így aztán élete folyamatos és bonyolult szerelmi konfliktusok egymásutánjából áll. A nagy találkozásról Micheline, a szertelen és bájos lány ezt mondja: „Volt köztük okos is, elmés is, volt művész, volt ott szép ember is... érdekeltek, jól estek nekem... És volt köztük egy, aki egy szót se szólt, csak kimondhatatlan elégedettséggel nézte a cipőjét."

5 Lucien de Versannes, a lány nevelőapja tökéletesen megérti a lány érzelmeinek indítékát - maga is könnyed, gondoktól mentes életet él -, és elhatározza, hogy nevelet lányának segítségére lesz. Georges először ügyet sem vet Michelinre, szívesebben udvarol Lucien feleségének és szeretőjének egyidejűleg. Nem tudja, kit válasszon, és ezt használja ki Lucien: felajánlja barátjának a választást. Válassza Odette-t, a feleségét, és akkor ő elválik, vagy tartson ki Fernande mellett, és akkor szeretőjéről mond le barátja javára. A feladat Georges számára, úgy tűnik, nehezen megoldható, s a gondolkodási idő közben Micheline-re észrevétlenül meghódítja ezt a Buridán szamarát. (A szerzők egy középkori filozófus szamarának mondájára utalva adták a címet. A szamár nem tudott választani a széna és a vödör víz között, és míg a választáson tűnődött, étlen-szomjan pusztult el.) Georges-zsal nem ez történt: a boldog befejezés során természetesen rátalál feleségére. Ám jellemző a francia szerzőpáros szarkasztikus látásmódjára, hogy a Georges-tól annyira várt, mindent eldöntő szerelmi vallomás alatt Micheline elalszik, és erre megy le a függöny. A vígszínházi előadást Szilágyi Vilmos rendezte. Mivel a rendezőpéldány a bizonyíték arra, hogy maga a fordítás is a próbafolyamat során, a rendezéssel szinte versengve kapta meg végleges formáját, érdemes ebből kiindulni. A szűkre szabott felkészülési idő miatt Molnár csak részletekben tudta a szöveget szállítani: az első felvonás negyedik jelenetének közepétől a felvonás végéig terjedő szövegrészt például Molnár kézírásából próbálták. Ezután ismét gépelt rész következik, amit a második felvonás hatodik jelenetéből a harmadik felvonás ötödik jelenetéig ismét Molnár Ferenc kézírása vált fel. Az ugyancsak az ő írásával beszúrt mondatok, áthúzások, szövegjavítások arra engednek következtetni, hogy a próbák közben állandóan változott az eleven szöveg. Szilágyi kézírása a példányban inkább csak mozgássorokat rögzít, a színész vezetéshez ad támpontokat. A fordító bejegyzései lényegretörőbbek, mert a