Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

DRÁMATÖRTÉNET - Nagy Adrienne: „De a művészet mindörökké él" (Csiky Gergely ünnepi prológusai)

Megváltozott már az idők szine, Nem fegyver tart fenn többé nemzetet, Nem nyers erő ad díszt és súlyt nevének: A szellem az, mi éltet s fölemel, S a nemzet, melynek kardja összetört, Nyelvében él tovább s nyer új erőt. Ápold, őrizd, műveld ezt csüggedetlen, S virulni, élni fogsz, nemzet maradsz, És széttört kardod ismét összeforr. Ezért hívja segítségül a Vörösmarty óta ismert két segítőtársat, a prológok szinte állandó szereplőit: a Költőt és a Színésznőt. Csiky Gergely az előjáték végére kedves gesztust tett Krecsányi felé. A kért hazafias tartalmú állókép után még egy tablót írt a műbe, ezúttal a legvégére. A csoportozat részint felidézte a Thália megváltását, részben pedig lehetőséget adott az egész társulatnak arra, hogy részt vegyenek a kép megalkotásában,

22 és a Színigazgatónak az utolsó mondatok elmondására: Beteljesült az ihlett lelkek álma, Jelenné lett a sejtett szép jövő; Eltűnt a múlt idők homályos árnya, A nemzet újra boldog, nagy, dicső. S te városom, mely legtöbbet szenvedtél, Háládat is legjobban mutatod: Legyőzve a tűz pusztító hatalmát, Emelsz a művészetnek csarnokot. Köszöntjük hát örökszép arcodat, Oh vértanúk szent városa, Arad! Csiky Gergely, a népszerű színműíró sosem lankadó szeretete kap itt hangot szülőföldje, történelmünk s a színművészet iránt. És miközben sok szerencsét és fényes sikert kíván az aradi szezonhoz Krecsányi Ignácnak őszinte szívből jövően, szigorúan kiköti, hogy csak az előadási jogot adta át a színigazgatónak, a közlési jog az övé marad

23

. Itt már nem a temesvári pap szavait olvashatjuk, hanem az írásból élő, fővárosi hivatásos polgári író és színházi szakemberét, aki minden érzelme ellenére azért számol. Erre az emberre van szüksége állandó munkatársának, Paulay Edének is, amikor 1887. július 9-én, Gödöllőn kelt levelében

24 felkéri Csiky Gergelyt, hogy a terveit illetően már előre megbeszélt prológust készítse el a Nemzeti Színház 50. évfordulójának ünnepségére. A megbeszélt terv szerint, a szintén bemutatásra kerülő Árpád ébredése pandantját kellett megírnia az ugyancsak megígért egy hónap alatt. Ezt eredetileg a Költő ébredése címen akarták bemutatni. Csiky közben némileg változtatott elhatározásán, és ugyan a Vörösmarty-előjáték pandantja lett az elkészült mű is, de nem a „költőt ébresztette", hanem A színésznő

25 címen, egy igen keményen kritikus művet alkotott. Ezúttal a színi világ visszásságait bírálta. Jellegéből következően, az új prológ szituációja az Árpád ébredéséig megy vissza. A színésznő - akit Csiky is olyan szívesen szerepeltetett ünnepi munkáiban - ugyanaz,