Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)
DRÁMATÖRTÉNET - Nagy Adrienne: „De a művészet mindörökké él" (Csiky Gergely ünnepi prológusai)
az eszméért, még a leány is örömmel kötötte kedvesére a kokárdát, de a véres harcban már szidja, hogy családját elhagyva másokékért harcol. A Honvéd felvilágosítja a Menyasszonyt, akit a győzelmi diadal is észre térít. Ide, a Rákóczi-induló hangjaira teszi be a prológba Csiky Gergely az első életképet: „Az induló egyre erősebben hangzik, s végre teljes erővel fölharsan. A fenékszíni függöny megvilágosodik, s mögötte e néma kép látszik: balról egy csapat honvéd, szuronyt szegezve, rohamlépésre készülő tartással. A csapat élén Asztalos Sándor ezredes, jobbjában fölemelt karddal, baljában a magasra tartott nemzeti lobogóval. Asztalos jobbján Boczkó Dániel, a kormánybiztos, fekete magyar ruhában, kokárdás kalappal, jobbjában botot tartva, mellyel előre mutat. Jobbfelé a menekülő szerezsánok látszanak, fejükön kék bojtos vörös fezzel, vörös ingben, késekkel és pisztolyokkal megrakott széles tüszővel, amint vagy fegyvereiket eldobva, riadtan menekülnek, vagy könyörögve térdelnek a honvédek előtt. A földön több szerezsán holtteste hever. A díszlet a régi Úri utca Aradon. Néhány ház le van égve, kormos falakkal, mások még égnek. Egyik égő ház előtt, leghátul, egy menekülő asszonyt gyermekével megragad két szerezsán, míg egy honvéd szuronyával a szerezsánok ellen rohan. Az ép házak ablakaiból nők kendőkkel integetnek, lányok virágot hintenek a honvédek elé." 20 A győzelmi életkép után a Honvéd szavai még világosabbá teszik a történelmi eseményeket: lm a magyar még bírja fegyverét, Vad ellenségét így tiporja szét. Az óriást, kit Észak külde rá, S a férget, mely orozva megmará, Egyképp lesújtja szentelt fegyvere... Él még a magyaroknak Istene! Ezután jön Ármány, aki megjövendöli a bukást. A gyászinduló és a tompa dobpergés a tizenhárom aradi vértanú kivégzését idézi, miközben a megvert honvéd: a Vőlegény, a Menyasszony és az Agg polgár csalódottan gyászolnak. Erre a képre vonatkozóan Csiky Gergely utasítása, amit a kész prológus szövege mellé küldött Krecsányi Ignácnak, igen figyelemre méltó: „...A képekre nézve csak néhány főbb vonást jegyeztem fel, az egésznek teljes összeállítását az ön rendezői géniére bízom. Csak a második képhez (az aradi gyásznap) ne tegyen semmit, különösen pedig óvakodjék attól, habár a legtávolabbról is, feltüntesse az akasztófákat vagy a kivégzést vagy a tábornokok alakjait, mert ez nemcsak sértené a kegyeletet, hanem botrányos is lenne. Egyáltalában a képnél igen diszkrétnek kell lenni és semmit se tegyen mást, mint amit instrukcióba adtam. Arra is figyeljen, nehogy az „árulás" szó vagy más ilyen frázis becsússzék a szövegbe, amit különben fel is teszek Önről, hogy szövegemet változatlanul, minden hozzáadás vagy kihagyás nélkül fogja adatni." 21 A szabadságharc elbukásán bánkódó polgárok fájdalmát Géniusz igyekszik eloszlatni, hisz a „csüggedés a kislelküek és gyávák fegyvere". Szavai közül ezek a legfontosabbak:
