Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Kovács Gábor: Németh Antal Bánk bán - rendezése (Nemzeti Színház, 1936.)

érti, hogy ezzel ábrázolni akart-e a rendező, vagy pedig jelezni stb. A nyíltan, ám felszínesen támadó kritikák mellett akadnak persze elismerőek is. Schöpflin Aladár az ötödik felvonást dicséri, a Napkelet az „ötletes és megkapó" színpadi szerkezetről szól elismerően.

26

. A Budapesti Hírlap érdekes és sok részében sikerült produkciónak értékeli az előadást, így ír: „Németh Antal színpada nemcsak szakítás a sablonnal, hanem olyan lépés, amely az itthoni színházi körülményeket tekintve egyenesen merész. Magyarországon még nem látott stilizáltsággal dolgozó rendező." 27 Lehetne még folytatni a sort az egymásnak ellentmondó kritikák elemzésével, de beszédesebb adat a produkció sikerét vagy sikertelenségét illetően aligha akad az előadások számánál. A centenáriumra tervezett Bánk bán 21 előadást ért meg három év alatt (Hevesi rendezése 14-szer, Horváth Árpádé 9-szer volt műsoron). Egy évi szüneteltetés után Németh Antal ismét felújítja az előadást, ám a megváltozott körülmények miatt le kell mondania az eredeti szcenikáról. Szükségessé tette ezt egyfelől a monumentális díszlet felállításának és szétbontásának nehézsége, másfelől, hogy az előadások új színhelyén (Magyar Művelődés Háza) nem állt rendelkezésre forgószínpad. Németh ezért kénytelen visszatérni Oláh Gusztávnak az 1930-as Hevesiféle felújításhoz készített díszleteihez. A hagyományos rendezéshez visszahajló keretek között és részben megváltoztatott szereposztással 1940 decemberétől négy éven át még 27-szer játssza a társulat a darabot.

28 A dolgozat első egységében egyetlen értékesnek vélt előadás rendezői megoldásait kívántuk komplex elemzéssel leírni. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy miképp formálódott ki a tárgyalt rendezői koncepció. Az előzményeket kutatva kézenfekvőnek látszik mindenekelőtt Németh Antal két éves szegedi rendezéseit, főként az 1930-as Bánk bán-bemutatót szemügyre venni. Tesszük ezt azért, mert e korai rendezések és kiállítások szinte ismeretlenek maradtak. A színháztörténet vonakodott értékelni, de még említeni is ezeket. II. „Magas helyről jött és legjobb ajánlás folytán a szegedi Városi Színháznál f. évi szept. l-jétől (jövő színi évad kezdete) betöltendő drámai rendező állásra vonatkozólag hajlandók vagyunk a tárgyalásokat már most felvenni" .

29 A szűkszavú, de váratlanul kedvező levelet dr. Pálfy József kormányfőtanácsos, a Városi Színház intendánsa írja alá. Az üzenet 1929. május elején érkezik meg Berlinbe, Németh Antal címére. így gyorsan létrejöhet a megállapodás a fiatal szakember és az ország egyetlen városi kezelésű színháza között. A szövegben említett protektor nem más, mint a szegedi érzésű miniszter: Klebersberg Kuno gróf. Az állástalan