Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Kovács Gábor: Németh Antal Bánk bán - rendezése (Nemzeti Színház, 1936.)

szerkezet. A 7 méteres építmény körül 16 méter magasságig körfüggöny zárja le a teret. Németh elképzeléseit Varga Mátyás váltja maradéktalanul valóra. A kétszintes szerkezet forgatásával öt szcenikai alapkeretet hoz létre, s ezeket drapériákkal, változó bevilágítással variálja tovább. Az egész dráma ezen a kizárólag építészeti eszközökkel megoldott díszletkonstrukción játszódik le. A rusztikus felületű faépítmény más oldaláról fordul a nézőtér felé. Világítás koncentrálja a figyelmet a szükséges színpadrészre, ám az éppen nem szereplő játékterek is láthatóak maradnak. Áttört, boltíves falak engednek rálátást az éppen hátul lévő díszletelemekre: háttércselekvések lehetőségét teremtik meg ezzel. A román stílust jelző, szűkre szabott termek és árkádok nyomasztó hatással keretezik Bánk tragédiáját. Semmi nyoma az illúziót célzó, zártan beépített naturalista színpadképnek hiszen Varga Mátyás csupán jelzi az épület szerkezetét, a felső szintet pedig lezáratlanul hagyja. Az emeleti termeket csak hatalmas körívek: a terem boltozatának stilizált bordái sejtetik. Időtlenséget sugalló sötétkék bársonyfüggöny hátteréből rajzolódnak ki élesen a nyitott palotaszerkezet kontúrjai. Eltávolodva a historikus szemlélettől, a cselekmény korát csak román stílusú ívek, félívek jelzik. A középkori vonalak a modern építészet találmányával, a betonépítészettel olvadnak össze. A színpadi architektúra így egyetemes mondandót, szimbolikus tartalmat sugároz

13

. Az oszlopos íveken belül Jessner tértagolását idéző lépcsők futnak fel, új, érdekes mozgásteret biztosítva a szereplőknek. A színpad középső részén önálló egységként emelkedik az építmény, sem felfelé, sem oldalra nincs színpadi takarás. Tudatosan hangsúlyozva ezzel is a teátrális jelleget. Homályos világítású fülkék, árkádos folyosók, háttérbe futó lépcsőkanyarodók alakítják izgalmas látvánnyá a klasszikus tragédiát. De nem pusztán látványelem Németh Antal díszlete, dramaturgiai eszköznek is kiváló. A cselekmény végig az építményben játszódik, így összekapcsolja az egymást váltó jeleneteket. Folyamatos színpadi akcióval sűríti össze a darabot, kiküszöböli az átrendezéssel járó szüneteket, holtidőt. Összefoglalja és az új mozgáslehetőségek révén magyarázza a dráma gyengéjének számító regényes cselekményszálakat. A színpadképpel Németh Antal a dráma időtlen karakterét kívánja hangsúlyozni. Azt, amit monográfiájában állandó magyar sorsproblémaként jelzett: a magyarság kulturális autonómiáért folytatott küzdelmét. A forgószínpados megoldást a rendezőpéldány bejegyzései magyarázzák. „Katona Shakespeare-t követte, de az egy-egy színtérre való jelenetcsoportosítással kora színpadi technikájához volt kénytelen alkalmazkodni. A drámát a ma színpadára kell transzponálni! Sok mindent utólag mondanak el, ezeket szcenikailag meg kell jeleníteni... A darab szétfeszíti az egy díszlet korlátait, leglágosabban pl. a harmadik felvonásban."

14 A világosan megfogalmázott elképzeléseken alapuló szerkezet új teátrális megoldásokat tesz lehetővé. A dinamizált színpadi mozgás nemcsak a cselekményt tartja egységben, de jól érzékelteti a dráma belső feszültségeit is. Jó példa erre a lázadó és a hódoló magyar úr (Petur és Miska) szembeállítása. Az első felvonás indító jelenetében előbbi a békétlenekkel lent, utóbbi a bálozó merániakkal fent jelenik meg. Ellentétüket tehát a játéktérrel hangsúlyozza a rendező. A tömeg mozgatásának új lehetősége Peturék lázadásában jelenik meg leginkább. A mozgalmas képben nemcsak az előtereken, de a két szintet összekötő lépcsőkön is zajlik a küzdelem.