Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Kovács Gábor: Németh Antal Bánk bán - rendezése (Nemzeti Színház, 1936.)

Németh Antal a kontraszt-hatásra építi fel az előadást. A színpadon és az emeleti síkon gyakran egyidejűleg, párhuzamosan peregnek a cselekmények. Kiegészítik, magyarázzák vagy éppen ellenpontozzák egymást, kihasználva a szimultán játék lehetőségét . Mielőtt ezt a kontraszt-technikát a dráma egészén megvizsgálnánk, érdemesnek tűnik felhívni a figyelmet néhány - az előadást is meghatározó - műszaki tényre. Közismert, hogy Németh Antal miniszteri bizalmat sejtető „tabula rasa"-val indul a Nemzetiben. Szabadon szervezheti a társulatot, és gazdálkodhat a jelentős anyagi támogatással. Kikozmetikázza az elavult épületet. Lecserélteti az előfüggönyt, fürdőszobákat építtet az öltözők mellé, vörös bársonnyal huzatja át az első sorokat. Am a pénz nagy részével - s ezt kevéssé hangsúlyozza az utókor - európai szintre igazítja a színház avítt technikai berendezéseit. A legmodernebb világítási eszközöket szerelteti fel, központi vezérlésű reflektorok kerülnek a kupolába, a második emeleti páholysorra, a homlokzati világitóhídra

15

. Háromszorosára bővül a kapcsolótábla, megteremtődik a színek keverésének és a játéktér fénytagolásának lehetősége. A Bánk előadásban már a szuffita mögötti új vetítőhídról világítja be a frissen épített körhorizontpályán függő 16 méter magas, 33 méter széles függönyt. Ez a berendezés teszi lehetővé, hogy Jaschik Almossal új háttérmegoldást dolgozzanak ki: a körfüggönyre vetített diapozitívek módszerét

16

. Németországi tapasztalataira alapozva, színháztechnikai elképzeléseinek megfelelően újítja tehát fel a Nemzetit. így az elemzett előadásnál is megfigyelhető - hazánkban jobbára ismeretlen - színházművészeti stílus lehetőségeit teremti meg. AZ ELŐADÁS ELEMZÉSE A dráma csak a legszükségesebb húzásokkal, csonkítatlan szöveggel kerül a közönség elé. Németh nemcsak játszatja a gyakorta elhagyott Előversengést, hanem a rendezőpéldány tanúsága szerint instrukcióival szinte lekottázza a szöveget. Egyértelmű, pontos utasításokkal látja el a két tehetséges fiatal színészt, az Ottót játszó Ungvári Lászlót és a Biberachot alakító Timár Józsefet. Németh bejegyzései fontos tanulságokkal szolgálnak, ezért célszerűnek tűnik kiemelni ezeket. A szövegről leválasztott puszta instrukciók is markánsan felvázolják a két karaktert: Ottó Biberach Könnyelmű, felületes, ingatag és léha, de nem dégénérait alak halkan suttogva kétkedve izgatott örömmel nyugodt, hideg, cinikus, maró iróniával