Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Rajnai Edit: A festő és a színész a színpadon (Márkus László és Góth Sándor egy-egy rendezése a Magyar Színházban, 1910-ben)

kítő rendezöpéldányával ellentétben Góth Sándor rendezésének legszembetűnőbb sajátossága az előadás szinte minden momentumának elképesztően részletes és pontos kidolgozása. Az első', ami a Márkus-rendezést regisztráló dokumentumból hiányzik, és A koncert példányában szerepel, a játék pontos idejének meghatározása. „Május vége felé, kora délután" - olvasható az első felvonás díszletrajza alatt a világításra vonatkozó bejegyzés.

28 A színpadi idő jelöléséhez és érzékeltetéséhez Góth Sándor mindvégig következetesen ragaszkodik, a második és a harmadik rész elejére is bejegyzi, a nap mely szakában játszódik a történet.

29 Emellett a megfelelő helyen az idő előrehaladtát mutató világítási utasítás is szerepel: „...lassan, diszkrétül sötétedni kezd, de csak annyira, hogy míg később a lámpát meggyújtják, éppen félhomály lesz" (II. felv.)

30 A színpadi időre és világításra vonatkozó bejegyzéseken kívül a Góth Sándor készítette rendezőkönyv csak olyan instrukciókat rögzít, amelyeket Márkus László szinte egyáltalán nem, vagy csak roppant ritkán jegyez le. A koncert rendezőpéldányában a szereplők mozgásának útvonalát pillanatról pillanatra tükröző rajzok sorjáznak egymás után, s a rajzok sorát szöveges utasítások törik meg, amelyek általában megismétlik a nyilakkal is jelölt helyváltoztatást. A szöveges bejegyzések a térbeli elmozdulásokon túl a színész egy-egy gesztusát vagy más megnyilvánulását is leírják. így „Heink a kis csokor virágot távozás közben elejti a szín közepén"

31

, valamivel később „Kl[ára] el j[obb] I. fölvéve a Heink által elejtett kis ibolyacsokrot és keblébe rejtve".

32 A rendezőpéldány bejegyzéseinek jellege és részletessége egyaránt arról tanúskodik, hogy Góth Sándor az előadás folyamatát igyekszik megragadni. Azokat a tevékenység sorozatokat rögzíti, amelyekkel a színész színpadi előadássá alakítja az író szövegét és a szöveg tartalmát. Góth Sándor a színészi játékot, a színpadon végbemenő akciósort választja az előadás gerincének és egyedüli kifejezőeszközének. A Bahr-vígjáték színpadra állításakor, a darab történéseinek hű visszaadásán túl, vezérlő elve és alapvető törekvése az, hogy a színészi játék ne csak közvetítse a színmüvet, hanem a mű Góth által kiaknázhatónak érzett pontjain minél erőteljesebbben érvényesüljön. A vígjáték első felvonásának eleje a koncert pódiumon művészként, a szalonban bonvivánként létező Heink belépőjétől a főhős kivonulásáig ível. A körítés pedig mindehhez a tanítványoknak különösen a bonviván pózai iránt fogékony, zsibongó csapata. A felvonás bonviván-belépőjét a Heinket is alakító rendező által betoldott felvonásnyitó dialógus készíti elő

33 majd néhány fiatal hölgy izgatott sürgés-forgása után a középjárástól levezető lépcsőn át bevonul a színre Heink, - „ kezében pyjama és nécéssaire-táska, egy lábzsák" .

34 A zongoraművész kivonulását a színpadról szintén a lánycsapat Góth fogalmazta búcsúkiáltásai festik alá.

35 A vígjáték kezdeti mozgalmassága később lecsendesül, a szó szerint hangos poénokat visszafogottabbak váltják fel. A négyszemélyes, intmiebb történések is lehetőséget kínálnak azonban arra, hogy Góth megtalálja azokat a felvonásrészeket, amelyek alkalmat nyújtanak a színpadi helyzetekből fakadó poénokkal teli színészi játékra. Az utolsó rész reggeliző-jelenetében, amikor az egymással összebarátkozott Heink és Jura a megterített asztalnál eszik és társalog, a farkaséhes Delfina végre melléjük telepedik. „Delf[ina] a sandwich után nyúl, Jura az egész tányért elveszi előle. Delffina] a tejmerő kanál után nyúl, H[eink] elveszi előle. Delf[ina] elveszi Jura elől a tányért sandwichot,