Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

FÜGGELÉK (Dráma- és színháztörténeti dokumentumok) - Illés Endre levelei Mezei Máriának (közli: Szigethy Gábor)

Palota Királypincéjében. így emlékezik 1943 nyarára és így látja a színésznő alakítását 1975-ben Illés Endre: „Kohut Magda hitette el velem először ezt az estét. O játszotta Orsolyát. Az volt, aminek régi-régi estéken és éjszakákon, ugyanilyen nyári éjszakákon, a kéziratpapíron elképzeltem. Valamelyik Este-lány, Beatrice vagy Izabella. Vagy a menyétes hölgy. A legnemesebb szépség, lávamaggal. Fénylett és felröppenni tudott." (Illés Endre: A fele komédia, i. k. 245.) Hazugok: Illés Endre színmüvét a Budapesti Művész Színház mutatta be 1949. január 14-én. A mostoha: Illés Endre színművét a budapesti Belvárosi Színház mutatta be Mezei Mária főszereplésével 1947. május 30án. Illés Endre két évtizeddel később terjedelmes portrévázlatot rajzol Mezei Máriáról. A mostoha címszerepében alakítását már lenyűgöző félreértésnek értékeli 1975-ben: „A mostohá-t felolvastatta magának, majd ő olvasta fel nekem. 'Nagyon szeretem!' mondta hittel. De előbb sürgősen engedett két-három olcsó színpadi csábításnak, zenés komédiáknak, francia vígjátékoknak, zenés lokálban sanzonéneklésnek, míg végre - szinte egyszerre - nekivágott Csehovnak és A mostohá-nak. 'Meghalni Csehovért!'sóhajtotta, de nyomban engedelmeskedett a rossz idegeinek és egy rossz pillanatnak. Botrányt és fegyelmit felkavarva leszaggatta magáról Mása ruháit. Ma is csak köszönöm neki, hogy A mostohá-hoz hü maradt. De azt is el kell mondanom: mégis hűtlen volt. Mint egy orchidea-tő: egzotikus, bódító, színes, vonzó volt. Csak éppen az volt a baj: nem orchideának kellett volna lennie. Egy bátor, tiszta, naiv fiatalasszonyt kellett volna behoznia a színpadra, s azt a nőt élnie tovább, aki elveti magától a különböző megállapodásokat, öntudatlan támadó kedvvel szétrobbant egy megmerevedett és megmérgeződött polgári családot, melynek tegnapi-tegnapelőtti léte is anakronizmus volt már. És ehhez fiatal életkedv, hattyú szárny, bátor szó, egészséges izületek kellettek volna - és ő orchidea volt. Almatag a térde, puha, sejtelmesen felkínálkozó a tekintete, a járása. Nagyon szép volt s nagyon vonzó, de ő lett anakronizmus az életerős, komisz környezetben. Az anderseni hattyúnak megmaradt az egyik szárnya az emberi továbblépésre - de Mezey Máriának ez az egy sem kellett. O csupa test és ingerlő testiség volt, mint Renoir szép, telt, édes húsú női." (Illés Endre: A fele komédia, i. k. 333-334.) Lívia: Illés Endre felesége. Szentiványiék: feltételezhetően Szentiványi Gyula művészeti íróról, a Szépművészeti Múzeum főtitkáráról van szó. 5. 1951. július 21. Noteszből kitépett lapokra, zöld tintával írt kézirat; boríték nincs. 6. 1953. szeptember 10. Jósfafőről, zöld tintával írt levelezőlap. 7. 1957. május 6. Fejléc nélküli levélpapírra zöld tintával írott kézirat; boríték nincs. 8. 1958. január 31. Fejléc nélküli levélpapíron zöld tintával írott kézirat; boríték nincs. A dátum febr. i-röl fekete tintával javítva jan. 31-re. Szegény jó Márton: Tabi László és Erdődy János szatirikus vígjátékát Mezei Mária vendégszereplésével (Mária szerepét játszotta) 1958. január 22-én mutatták be a budapesti Jókai Színházban. 9. 1959. április 2. Fejléc nélküli levélpapíron zöld tintával írott kézirat; boríték nincs. Wilder-darab: Thornton Wilder Hosszú út című színmüvét 1958. november 14-én mutatta be a Madách Színház; Mezei Mária Sabina szerepét játszotta. Aymé-darab: Marcel Aymé Nem az én fejem című színművét 1959. február 27-én a Madách Kamara Színház mutatta be; Mezei Mária Roberte Bertoliére szerepét játszotta. Vörös és fekete: Stendhal regényét Illés Endre színpadi adaptációjában 1959. április 10-én mutatta be a Petőfi Színház. 10. 1965. október 5. Fejléc nélküli levélpapíron, kék tintával írott kézirat; boríték nincs.