Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

FÜGGELÉK (Dráma- és színháztörténeti dokumentumok) - Illés Endre levelei Mezei Máriának (közli: Szigethy Gábor)

Rád gondoltam a Szent Johanna bemutatóján, - megérezted? Milyen erősen, megszállottan játszottad volna te Johannát, - beléd csakugyan leszállt volna az isten, és a csodával neked testvéri kapcsolataid lehetnek. Fájt, hogy nem te játszottad Jeannet! - Ezt is meg akartam írni neked! Azután Áron jött, - elmondta, hogy kettőnket meghívtál! Rettenetesen megörültem! O a keddi napot mondta, - jó a kedd neked? Hajó, - akkor már 11-kor felszállunk Áronnal az 5-ös autóbuszra. De szeretnélek majd külön is látni. Kettesben beszélni veled. Az utolsó hetekben nagyon sokat dolgoztam, - a Révainál is, meg egy új lap szerkesztését is vállaltam Zilahyval (sokat harcoltam vele!). Most már lazítok szerzetesi munkarendemen. Sándor könyvét ne vedd meg - kedden elviszem neked! Igen meleg szeretettel ölel Bandi 3. Drága Máriám! 1950. jan. 11. Úgy szeretnék veled beszélni! De az ilyen pillanatokban csak a test vad közelsége segít. Ha most megszoríthatnám a karodat, azzal többet mondhatnék, többet és erősebbet, mint ami ebbe a levélbe belefér. Jó volna nálad lenni. Sétálnánk a Fenyves úton, be az erdőbe - (talán már lehet). Nem tudom milyen lehet most. Azt hiszem, elég sivár. Tavaly ősszel szép volt, s nekem nagyon szorongató. Sétálnánk és sokat beszélnénk. De így? Olyan nehéz levelet írnom, mint például neked, szobában egyetlen ember előtt szavalni. Nem hiszek eléggé az írásban. Az élő szóban, a testben, szóval az életben hiszek. Mária, higgy az életben! Egy feketekávé, egy cigarettaszippantás, egy korty friss levegő örömében! Küzdj, minden erőddel a fáradság, a csüggedés, a betegség ellen! Nem szabad megadnod magad! Ha erős maradsz, senki nem alázhat meg. De ha gyenge és csüggedt leszel, azt fogod érezni, hogy bepiszkolódsz. Az élet iszonyú igazságtalanság, - ezzel számolni kell. Csak annak van igaza, csak az szép, csak az tehetséges, aki lélekben, szándékban, akaratban felülmarad! Felül kell maradnod! Gyenge vagy? Fogytál? - Egészen primitív eszközökkel küzdj ellene. Dobd a fenébe az orvosságaidat! Egyél! (Elmondtam már neked? Huszonhét éves voltam, egy furcsa, inkább rossz, sok mindenben megtévesztő szerelem után - rettenetesen leromlottam. Arról a szerelemről azt hittem, hogy jó anyagú, - az igazi. Pedig nem volt az. Csak kellemes és megtévesztő volt az epidermise. A Zsuzsa-novellák nője volt. Betegség, (igazi betegség) és reménytelenség fogott el. És azt mondtam: nem! Értelmetlen volt, de makacsul kitartottam: nem! Nem adom meg magam! Elképzelhetetlenül sovány voltam, úgy emlékszem, 45 kg. Vadul enni kezdtem! Addig ettem, míg körülbelül háromnegyed év alatt 20 kilót híztam. Minden rendbejött: az idegek, a betegség, a csüggedés, a számkivetettség, a tehetetlenség buta és gonosz szorítása.) Mária, vedd elő a paraszti testedet - egyszer ezzel dicsekedtél. Egyél. Szalonnát, és krumplit, és vajat, és tejfölt, húst, sajtot, mindent! Nem hiszek a finomkodó, bonyolult és lassú kúrákban - nem hiszek a fekvésekben, a pihenésben, a magányban!