Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

FÜGGELÉK (Dráma- és színháztörténeti dokumentumok) - Illés Endre levelei Mezei Máriának (közli: Szigethy Gábor)

Hagyd ott Pécsei! A távolság, az életből való kirekesztettség megmérgez! Lemaradottnak fogod érezni magad! Elsorvad az akaratod, megpuhulnak az izmaid! Itt kell lenni, Pesten, a harcban. Igen, harcban az életért, a pénzért, a szerepért! Itt kell élned és harcolnod kell önmagadért. Ne félj a harctól. Ne érezd magad gyengének! Nem vagy gyenge, - csak félreismerted az erődet! A helyzetet! És iszonyúan fölösleges dolgokért harcoltál. Kifulladtál, kifárasztottad magad - hiábavalóságokért, fél-idegenekért, rögeszmékért, szavakért! Sok minden elromlott körülötted olyanért, amiről beszéltél, pedig hallgatnod kellett volna róla. Nem gyávaságból, nem megtévesztésből hallgatni, - de hallgatni szeméremből! Te szemérmetlenül sokat és sokfelé beszéltél Istenről, (hát nem elég, hogy benned van? beszélni is kell róla?) - milyen könnyen ellened fordítják az ilyesmit! Úgy látom, hogy már szidlak. De nagyon szeretlek is!) Ha nem vagy fekvő beteg, kelj fel, gyere fel és játszd el a Dunajevszkij operettet. Akármilyen is a szerep! Játssz! Jól játssz, kedvvel játssz! Mert szerződést kell kapnod jövőre! Rögtön sürgönyözz a színháznak, hogy vállalod a szerepet! Mária! Amióta ismerlek, nem voltál olyan szép, mint az elmúlt őszön és most télen! Nagyon szép voltál. Mondtam is neked. - Ezzel az öntudattal kell játszanod! Ki kell keveredned az anyagi bajokból! Egyideig diáklányként kellene élned, egyetlen szobában, nagyon szerényen. Erzsi, egy régi, nagyobb háztartás keretei, s minden efféle fölöslegesen sok pénzt esznek meg. Átmeneti időre mondj le ezekről. Ne menj ki Budakeszire lakni! Megint távolság, magány, gyötrő félelem-érzések stb. És hidd el: komikus! Az emberekkel való érintkezésed! (A legfontosabb ponthoz értünk!) Meg kell változnod, Mária! Kell, kell! Nyugodtnak, fegyelmezettnek, szótlannak kell lenned! Mindenki fél tőled. Összeférhetetlennek tartanak. Ostobák, önzők és sokszor tehetségtelenek. Mindezt tudom. De reménytelen dolog örökkön harcolni. És főleg: komikus! Donkisottizmus! Másképpen kell harcolni. Makacsul, csendben, észrevétlenül!Hogy nem tudsz így? Kell! Tehetséges, nagyon tehetséges ember vagy, - tehát érdemes! Ezért kell! Te rögtön kifakadsz, támadsz, erőszakoskodsz. Ez helytelen. Még egyszer: nyugodtnak, fegyelmezeitnek kell lenni. Ha pillanatnyilag gyengébbek vagyunk, akkor ne támadjunk. Tudnunk kell visszavonulni! (De nem feladni a harcot!) Csak ezzel a makacs, szívós, gőgös magatartással kerülhetjük el a megalázást. Mert az emberek a megalázásunkra törnek. És ez elől ki kell térni. Nem szabad gyengének lennünk, mert akkor megalázhatókká válunk. Drága Máriám! A szeretettől fél-részegen írom ezt a levelet! Szedd össze minden erődet, és ne fogcsikorgatva, de könnyen, egyszerűen, nagyon komolyan indulj neki egy új életnek! Nem ismerem a helyzetet. Inkább érzem: ott kell hagynod Jenőt. Azt érzem: nem áll eléggé melletted. Nem ad elég erőt és önbizalmat. Gyere fel Pestre. (És itt ne írj igazgatókról semmiféle levelet. Miféle luxus ez? Ne mondj senkiről semmit. Nyugodtan és fölényesen hallgass! Játssz! Ne vitatkozz B.-vel a Kálmán uccában Istenről. Ne légy próféta és hittérítő. Ne kábulj el szócsaták kis sikereitől. Ne vakítson meg a saját igazságod, ha százszor igazad is van. Amiben