Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

FÜGGELÉK (Dráma- és színháztörténeti dokumentumok) - Hevesi Sándor és Herczeg Ferenc levelezése (közli: Gajdó Tamás)

Nemzeti Színház munkája között van, a magunk külön örömének is érezzük ezt a kinevezést, annál is inkább, mert ez a kapcsolat a számunkra a múltban nemcsak azt jelentette, hogy írói remekei javarészét a Nemzeti Színház tolmácsolhatta, hanem, hogy Herczeg Ferencben, az emberben, a Nemzeti Színháznak és ügyeinek mindenkor pártfogó szószólóját találtuk meg. Mikor tehát nagy tisztelettel és egész szívvel küldött jókívánsággal üdvözöljük a kinevezése alkalmából, egyben arra kérjük, tartson meg továbbra is szíves jóindulatában, és e magas méltóságban is legyen segítője a Nemzeti Színház védelemre és támogatára olyan sokszor rászoruló ügyeinek. Fogadja Méltóságod legőszintébb szerencsekívánataink és mély tiszteletünk kifejezését. Budapest, 1927. január 26. Hevesi Sándor igazgató 8. HEVESI SÁNDOR HERCZEG FERENCHEZ Nemzeti Színház Igazgatósága Nagyon tisztelt és kedves Uram, azt reméltem, hogy szeptemberre már Budapesten üdvözölhetem és személyesen adhatom elő kérésemet, de mivelhogy az idő halad, s a dolog sürgős, ne vegye rossz néven, hogy nyári pihenőjében zavarom. A dolog annyiban áll, hogy a Déryné ifjasszony elmaradása a jubileumi ünnep játékrendjéről a színházat új probléma elé állította, amelynek legsarkalatosabb pontja az, hogy a Nemzeti Színház nem jubilálhat és nem ünnepelhet Herczeg Ferenc nélkül. Ez már nem is színpadi, hanem történelmi képtelenség. Ennélfogva a jubileumi díszelőadás programját olyanformán tervezem, hogy Vörösmarty, Katona József és Szigligeti mellett Öntől kerülne színre valami, mint aki ezeknek a szándékát és müveit tetőzte be harmicötévi nagyszerű nemzeti színházi működésével. És itt - igazán nem tudok előállni mással, mint azzal az időközben igazán szerénnyé vált kéréssel: engedje meg, hogy a díszelőadás keretében előadjuk a Déryné II. felvonását, mint amely legelevenebben hozza a közönség szeme elé a magyar színjátszás dicső hajdankorát. Ha ennek a felvonásnak előadása nem elégítené ki a legteljesebb mértékben, nem fogom erőltetni a mű teljes előadását, viszont az egyszeri előadás kedvéért is szívesen vállalom a betanulás munkáját, abban a meggyőződésben, hogy e nélkül a Nemzeti Színház igazán nem ünnepelhet. Még egyszer bocsánatot kérek az alkalmatlankodásért, és szíves válaszát várva maradtam igaz, tisztelő híve Budapest, 1927. szept. 1. Hevesi Sándor