Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - GAJDÓ TAMÁS: A Feld Irén vezette Kamarajáték

volna egy kézlegyintéssel elintézni Feld Irén kezdeményezését, s egyenlőségjelet tesznek a városligeti brettli és Strindberg közé. Az Újság beszámolója egyébként előkelő vendégekről is tudósít . Az előadást végignéző közönség sokat tapsolt Feld Irénnek és társainak. Az idézett kritikák részletei jól mutatják, hogy Feld Irén szépreményű vállalkozása nem hozott egyértelmű sikert, de a sajtó nagy része támogatásáról biztosította a művésznőt. Ez jó előjelnek bizonyult a jövőre nézve. 1910. november 12: Kamarajáték a Zeneakadémián Az Uránia Színházban megtartott első Kamarajáték-előadás viszonylagos sikere Feld Irént arra ösztönözte, hogy többször is megpróbálkozzon hasonló előadásokkal. Saját társulatot szervezett és megszerezte a kultuszminisztériumtól az Országos Zeneakadémia Kamaratermét hetente két alkalomra, szombatra és vasárnapra. Az volt az elképzelése, hogy a Thália szellemében tart előadásokat. A bemutatkozó estre 1910. november 12-én került sor, Ernst Didring svéd drámaírónak A nagy tét c. művét mutatta be a társaság. Akár szimbolikusnak is felfoghatjuk a darabválasztást, hiszen sok minden eldőlt ezen az estén a Kamarajáték jövőjét illetően. Helygondokkal ugyan nem kellett küzdeniük, mint a Tháliának: a Zeneakadémia kamaraterme kitűnően megfelelt művészi céljaiknak. A háromszáz személyes nézőtér nemcsak az intim, kamaraszínházi légkört biztosította, de biztató volt arra nézve is, hogy a heti két alkalomra minden jegyet el tudnak adni. Erre nagy szükség volt, hiszen fizetni kellett a terembért, a színészeket is, az egyéb kiadásokról nem is beszélve (kellékek, díszletek, a fordítók honoráriuma). A színészek gázsija ugyan nem volt magas; Gellért Lajos, ha jól emlékszik vissza, 100 koronát kapott havonta. (Ez lehetett a legmagasabb fizetés, hiszen Gellért a társulat vezető színésze volt.) A vállalkozás pénzügyi mérlege miatt kínosan kellett ügyelni arra, hogy olyan műveket tűzzenek műsorra, amelyeket a közönség szívesen megnéz. Az ilyen típusú színháznak azonban nem volt hagyománya a Thálián kívül Magyaror-