Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - GAJDÓ TAMÁS: A Feld Irén vezette Kamarajáték

el a színiakadémiát, s 1870-ben a Josefstädter Theaternek lesz tagja. 1874-től évente megfordul Pesten társulatával. 1876-ban, amikor a Herminenstädter Theater igazgatója meghalt, a 26 éves Feld Zsigmond lett a direktor. Ugyanebben az évben kötött házas­ságot Plesch Katalinnal, dr. Plesch Mátyás gyáros leányával. Ez a két esemény valószínűleg összefüggött egymással, de Feld erről emlékirataiban mélyen hallgat. 1879-ben megnyitja a Városligeti Színkört az Aréna út és István út sarkán. 1889-ben már magyar nyelvű előadásokat is tartottak, 1909-től pedig csak magyarul játszanak benne. Feld Zsigmondnak tizenkét gyermeke született, közülük négyen kerültek szorosabb kapcsolatba a színházzal: Au­rél, Mátyás, Olga és Irén. A Feld-család története a magyar szín­művészet fejlődését is jól szemlélteti: a papának először német Arénája van, a századfordulóra, ahogy Budapest is magyarosodik, a magyar nyelvű előadások kizárólagossá válnak. Leánya, Irén pe­dig megpróbálkozik a kamaraszínházi formával. De a család és színházai története egyben mutatja azokat a szűk korlátokat is, amelyeket a kor ízlése állított fel: Irénnek csakhamar le kell mondania tervéről, s az egyébként irodalombarát és művelt Feld Zsigmond is kénytelen a sokszor alantas szellemű, zenés bohó­zatműfajnak nagyobb teret engedni Színkörében. Feld Irén 1883-ban született. Tíz éves korában már fellép az édesapja által alapított és igazgatott Fővárosi Gyermekszín­házban, a Vigadóban. Első szerepei azoknak a híres meséknek a fő­hősei, amelyek Komor Gyula, Földes Árpád, Vázsonyi Jenő tolla alatt születtek újjá: Hófehérke, Hamupipőke, Tündér Ilona. Elvé­gezte az Országos Színészakadémiát, s ezután ismét csak édesapja színházában, a Városligeti Színkörben lép fel. Itt játszotta, többek között, Júliát (Shakespeare: Rómeó és Júlia ), Enriquetát (Echegaray: Folt, amely tisztít ), Cláire-t (Ohnet: Vasgyáros ) és Noémit (Jókai: Az aranyember) . A századfordulón két alkalommal is vendégszerepel a főváros, s egyben az ország két legjelentősebb színházában. 1900. április 18-án Csiky Gergely A nagymama c. színművében mutatkozott be a Nemzeti Színházban. Édesapja így emlékezett ennek a fényes ese­ménynek előzményeire: "(...) gróf Keglevich István, a Nemzeti

Next

/
Thumbnails
Contents