Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - GAJDÓ TAMÁS: A Feld Irén vezette Kamarajáték
latban is megvalósítsa. Ez a létesítmény azonban már a szeceszszió jegyében fogant, ennek ellenére a Júlia kisasszony t is előadták. * Strindberg elképzelése mellett, amelyben a kamaraszínházi és intim színházi forma összekapcsolódott az egyfelvonásos műfajával, Max Reinhardt vállalkozása figyelemreméltó. Reinhardt 1906-ban, több éves színészkedés, s már hároméves Deutsches Theater-beli igazgatóság után alapítja meg és építi fel a berlini Kammerspielét, Európa legelső kamaraszínházát.^ A megnyitó előadáson Ibsen Kísértetek c. drámáját játszották, s a darabválasztás is jól szemlélteti Reinhardt kamaraszínházának sajátosságát. Öt elsősorban nem az irodalmi szöveg, a dráma érdekelte, hanem a színjáték egyéb összetevőinek gyökeresen új felhasználására, megváltoztatására törekszik. A Kammerspiele műsorát nézve szembetűnik, hogy Reinhardt sem tartózkodik az egyfelvonásosoktól, de emellett a kor nagy íróinak műveit is bemutatja , sőt klasszikus feldolgozásokkal is megpróbálkozik.^ A kevés nézőt befogadó, s emiatt egészen más játszási stílust követelő színház nehéz feladat elé állította a színészeket. Igaz, hogy a régi színjátszási stílus ellen az első csatát már megvívta a naturalizmus, az ún. "szabad színházak" létrejöttével, de még korántsem vált elfogadottá, egyeduralkodóvá az új játszási mód. Kelet-Európában különösen nem, ahol a romantika még őrizte állása it. Magyarországon, érdekes módon, egy elsősorban francia bohózatokat játszó intézmény, a Vígszínház honosította meg az új játékstílust. 7 Az 1904-ben létrejövő Thália Társaság pedig irodalmi csemegékkel is szolgált amellett, hogy az újfajta színészi játéknak is műhelyévé vált. Több Strindberg-, Ibsen-, Hauptmannszínműnek volt itt a magyar bemutatója, és jószándékú kísérletet tettek a tagok arra is, hogy színvonalas vígjátékokkal és bohózatokkal szórakoztassák nézőiket (Molière, Courteline, Mirabeau, Schnitzler). A magyar fővárosban azonban nincs érdeklődés az irodalmi színház iránt, s csak Lukács György bankár apjának köszönhető, hogy viszonylag hosszú ideig működhetett a társaság. Az említetteken kívül, volt még egy nagyon fontos érdeme a vál-
