Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - MOLNÁR KLÁRA: A Paulay-korszak három Ibsen-bemutatója a Nemzeti Színházban
dítő húzásokon kívül - melyek Stockmann beszédét gyorsítják megint az újságírók viselkedésére fordít nagyobb gondot a rendező, negatívabb embereknek ábrázolva őket, kik gátlástalanul váltogatják nézeteiket. A viselkedésükre vonatkozó utasításokon kívül, a rendező kézírásával beírt szöveg is erről tanúskodik. "Hovstad: Hallották uraim, igen tisztelt kedves és szeretett polgártársaim, ő minket a józan többséget ilyen szavakkal mert illetni. Biliing: Ne tűrjük ezt uraim, kérjük fel az igen tisztelt elnököt, hogy vonja meg Stockmann doktor úrtól a szót, ha 18 ez nem használ, kényszerítsük rá." Kill Márton és Stockmann párbeszédét - a bőrgyárak fertőzéséről - a rendezőpéldányból kihúzták. Az előadásnak nem volt nagy sikere, négy előadás után lekerült a színpadról, annak ellenére, hogy a szereposztás vonzó lehetett a közönség számára, hiszen Stockmann doktort Újházi Ede, feleségét Helvey Laura, a Polgármestert Gyenes László alakította. Már a második előadás is kevés nézőt vonzott. A Pesti Hírlapban megjelent cikk szerint: "Ma megismételték A népgyűlölő előadását csekély számú közönség előtt. A hallgatóság hidegen fogadta a felvonásokat, csak a IV.-et tapsolta meg - ami főleg Újházi 19 játékának érdeme." A darab kritikai fogadtatása nagyon ellentétes volt. A Budapesti Hírlap cikkírója a mű eszmei vonalával egyetért, részletezi a két testvér jellemét. A doktorról így ír: "... a Stockmann doktorok jellemében ez az eredetiség, ez az őserő az, melyet drága kincs gyanánt kell megőrizni a tucatemberek közt, mert e furor humánus a fenntartója, megindítója, átalakítója a társadalmaknak." Amit hiányol a műből, hogy bár a jelenetek logikusak, de nem elég fordulatosak, "Kenetteljes monotónia vonul át az egész művön...". Az előadásból kiemeli a népgyűlés jól megrendezett voltát, Újházi Ede (Stockmann) alakítását, erőteljes 20 férfialakját, Gyenes László rideg, cinikus Polgármesterét. A Nemzetben megjelent gúnyos hangú kritika a történetet érdektelen nek, hétköznapinak tartotta, a két testvér közül a Polgármester mellé áll: "A kiállhatatlan polgármester, ha nem is cselekvései megokolásában, hanem magokban cselekvéseiben sokkal értelmesebb és megbízhatóbb ember, mint öccse." Stockmannról sokkal elítélőb-