Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)

kivált a II. felvonásban, mikor kiderül, hogy Dörnfeld, a szegény kapitány (Tóth István játszotta) nem szomszédja lányát, Constanzét (Bartháné), hanem Walterét, Julit (Parázsóné) szöktette meg és vele egybekelt. Megyeri színészi tehetségét a lap elismerően méltatja. Hangsúlyozza, hogy mind a komoly és víg, cselszövényes és érzékeny szerepeknek remek festője, és mivel játéka emberismereten és tapasztaláson nyugszik, "gondolkodva veszi fel a tükrözendő személy karakterét."''

1 Megyeri és Telepi fellépései Goldoni-komédiákban egyben a színészi játékstílusban bekövetkező változásokat is jelzik. Mindkét színész eredeti tehetséggel volt megáldva, így a természetességen alapuló játékukkal egyéni jellemek sorát állították színpadra

k Személyükben Goldoni jellemkomédiái a legszerencsésebb megszólaltatókra találtak. Úgy véljük, hogy a Megyeri sokoldalú tehetségéről kialakult eddigi képet figyelemre méltó módon árnyalja a Honművész recenzensének megjegyzése, amely arra enged következtetni, hogy Megyeri ösztönös jellemábrázoló képessége a színpadi figurához való tudatos viszonnyal párosult. Ami a játékstílust illeti, megállapítható, hogy a németes éneklő-deklamáló kifejezés helyébe az érthető és kifejező színpadi beszéd lépett, háttérbe szorultak a tájszólások és a germanizmusok. A Várszínház modoros játékstílusán már túlhaladt a társulat és a rátermett, karakteres színészi játék került előtérbe. Amikor a Két úr szolgája

, a tapasztalt Telepi Györggyel a főszerepben 1841-ben újra, már a Nemzeti Színházban színre került, már jelentős színházszervezeti, játékstílusbeli és ízlésbeli változások után vagyunk. 1837-ben megnyílt a Pesti Magyar Színház, amely azután az 1840:XLIV. törvénycikk rendelkezései értelmében Nemzeti Színház-rangot kapott. Vörösmarty a Két úr szolgája előadásáról szóló kritikájában általában fenntartásokkal fogalmaz: "Némelyek talán aljasnak 's durvának fogják e' művet találni, mert benne inas a' fő szerep, 's az ötletek nem a ' legválogatottabbak...". A fő kérdésnek azt tartja, vajon a játék elég érdekesen bontakozik-e ki. Véleménye szerint Telepi "... a fárasztó szerepet mind végig csüggedetlenül játszotta,