Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

ÉVFORDULÓ - NAGY PÉTER: Horváth Árpád és a francia színház

Színművészeti Főiskolára is asszisztensének, s egyre több önálló munkát bízott rá a Nemzeti deszkáin is. Talán túlzás kategorikusan kijelenteni, de úgy tetszik, Hevesi magának tartotta tonn a magyar klasszikusok s az angolszász szerzők rendezését, míg Horváth feladata volt a modern magyar és más nemzetiségű szerzők színpadra állítása. De bárhogyan volt is a munkamegosztás kettejük között, az az évtized, amelyet Horváth Hevesi Sándor oldalán, vele szoros együttműködésben töltött el, szakmai élete leggyümölcsözőbb és legbékésebb időszaka volt. E korszakból, melyben rengeteg munkát végzett, különösen kiemelkedik Beaumarchais Sevillai borbély

ának 1924-es rendezése, melynek nagy sikere volt, s az 1926-os Szerelem, mint orvos

, Molière darabja, amelyet "commedia dell'arte" stílusban állított színpadra. Ez egyfelől nagy színpadi újdonság volt, emberemlékezet óta ilyet nem láttak, amellett ez volt az első próbája annak, amit Horváth, mint színházi eszményt korábban fölrajzolt: ebben látta az uralkodó lapos naturalista előadásokkal szemben érvényes ellensúlyozási lehetőséget. Nincs információnk arról, hogy kísérleteit mennyire befolyásolták a hasonló francia színházi tendenciák, de mivel ezek a kísérletek egyidősek a Négyek Karteljével s színpadi újításaikkal, azt hiszem, joggal feltételezhető, hogy Horváthot legalább részben az bátorította fel, amit a Szajna-parti újításokról hallhatott. Az első, rendező által elnyerhető tanulmányi ösztöndíjat 1928-ban Horváth Árpád kapja. Németországba megy vele. Nem ismerjük indokait, de joggal feltételezhető, hogy Max Reinhardt hírneve csábította oda; s valóban, nemcsak számos előadását látta, de a kor leghíresebb német színházi varázslójának több próbáján is részt vehetett. Hazatérése után egy évig a kolozsvári Magyar Színház vendégrendezője, ahol lázas munkában állítja színpadra egyik darabot a másik után; onnan való visszatérte után, 1931-ben a Nemzeti Színház főrendezőjévé nevezik ki - de ezzel gyakorlatilag véget is ér a nyugodt munka és fejlődés korszaka. A következő szezonban Hevesit menesztik a Nemzeti Színház élé-