Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
ÉVFORDULÓ - TURNAI TÍMEA: Nádasdy Kálmán színészpedagógiai munkásságáról
tananyagba: heti kétszer fél óra hangképzés; ugyanennyi korrepetálás a zenei előadásmód fejlesztésére; háromszor egy óra heti zeneelmélet (szolfézs, zenetörténet). A legfontosabb a társas éneklés kialakítása volt, a figyelem-megosztás gyakorlásának céljával. Több szólamban vagy kánonban énekelve - egyszerűbb Bárdos Lajos-, Bartók-, Kodály-dalokat - figyelni kellett társukra vagy társaikra. Közben a figyelem-koncentrációnak is szerepe volt, hiszen saját szerepét, dallamát nem véthette el, nem térhetett át a másik szólamba. Ezekkel a zenei művekkel tudta megtanítani azt a fontos alapelvet, miszerint "A művészetben nincs így kell , csak így is lehet ." Ez Kodály gyakran idézett axiómája volt. Erre szolgáltak a negyedévenkénti irodalmi műsorok, összeállítások, Ady Endre, József Attila verseit adták elő, valamint meghatározott repertoárból válogatott sanzonokat, sokszor többen ugya.,azt. Következő lépésként a zenei művek nehézségi foka változott: kisoperákat, Puccini-áriákat adtak elő. Puccini dallamai szerkesztésben ,•, csúcspontok és lírai betétek váltakoztatásának hatásmechanizmus-vizsgálatában bizonyultak érdekes feladatnak. Nádasdy gyakran hangoztatta, hogy csak kitűnő műveken érdemes technikát, művészetet tanulni, hiszen elemzésük és "másolásuk" nélkül nem haladhatók meg. Ezért zenei óráin, mely "Az irodalom és zene kapcsolata" c. tárgy volt, művészeti szintézist, társművészeteket is tanított, amikből a színészek meríthettek, sőt felfogása szerint kellett is ezekből meríteniük. "Leült a zongorához, kinyitotta Puccini egyfelvonásosának, A köpeny nek zongorakivonatát, játszani kezdett, énekelni, szerepet formálni és magyarázni egyszerre. Kápráztató tünemény volt ez: énekelte az összes szerepet, a hangszereket is megszólaltatta, ő volt a díszlet is és a zenekar. Egyszerre több szereppé vált és előadássá. Eközben meg nem szakítva a művészi élmény folyamatosságát - mert azzá lettek órái, a pedagógia művészetévé - elemzett, fölhívta figyelmünket egy-egy megbúvó motívumra, zenekarrá vált és színpaddá, és ő volt a világítás is. Főként a világítás, mert fényt hozott, nemcsak a Puccini-műveknek, hanem a fejeknek." 3