Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

ÉVFORDULÓ - ELEKFI LÁSZLÓ: Nagy Adorján beszédművelői munkássága

Egy gondolat bánt engemet c. versében a hangerő- es tempovaltasokat, a kezdő sor hangsúlyozását pedig Hevesi felfogásának megfelelő megoldásban. Érdeklődése ekkor már Berzsenyitől és Vörösmartytól Majakovszkijig kitágult. Harciasabban követelte a helyes kiejtés oktatását 1954ben (A

nyanyelvi oktatásunk kérdéséhez , Pedagógiai Szemle IV: 210-21.), hangoztatva, hogy a nyelv és a beszéd fogalmi különbözőségének pedagógiai következtetéseit mindeddig nem vontuk le, és érvelve Pavlov fiziológiájával, Kodálynak a felszabadulásunk utáni megnyilatkozásaival. Joggal kifogásolta, hogy a kritika meg sem említi olyan színészek példás beszédét, mint Básti Lajos, Ferrari Violetta, Makláry Zoltán. 1953-ban beszédpedagógiájának tanulságait Nagy Adorján két cikkben foglalta össze. A Magyar Nyelvőrben megjelent Diag nózis és terápia a magyar kiejtés dolgában a háború előtt, megindult egyetemi kiejtési verseny felújításához kapcsolódik, és azt célozza, hogy a Színművészeti Főiskola 1949 óta elért -- bár nem kielégítő -- eredménye ne rekedjen meg a főiskola kapujánál. A helyes lélegzés tanítását jelöli meg mint a magyar szótagok érthető kimondásának első feltételét. Az áll és az ajkak mozgását és a magánhangzók képzését most már Szaricseva és Bárczi Géza nyomán fogalmazza újra, de gyakorlati tapasztalata alapján vitatkozik is Bárczival. A hadarás ellen ő is a lassú, tagolt olvasást ajánlja, de idő folyamán a tempó fokozását, gyorsítását is. Megbecsüléssel említi Lőrincze Lajos, Derne László, Molnár Imre könyveit, és újra szót emel az írásjelek mechanikus értelmezése ellen, végül öt pontból álló javaslatot tesz a helyes magyar beszéd kötelező egyetemi oktatására, egyéni foglalkozásokat is beiktatva. Másik cikke, az Anyanyelvünk oktatása (a Felsőoktatási Szemlében) Némedi Lajos tanulmányához kapcsolódik, és még inkább sürgeti a hiány pótlását: anyanyelvünknek ne csak írott formájával, a fogalmazással törődjünk, hanem a beszéddel, a felolvasással, nyelvünk melódiájával is! Életének utolsó évében jelent meg Beszédpedagógia c . cikke (Magyar Nyelvőr 1956: 178-85.) Ebben Éder Zoltánnak Bognár