Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
ÉVFORDULÓ - ELEKFI LÁSZLÓ: Nagy Adorján beszédművelői munkássága
Elek előadássorozatáról írt bírálatához fűz elismerő megjegyzéseket, de egyben önkritikát is gyakorol, mert az ő zárt szájú beszédgyakorlatának félreértése vezetett oda, hogy Bognár, aki az ő fiatal korában növendéke volt, az á_ hangokat torzultan ejti. Végül mégis értékeli Bognár munkásságát, mert érdeklődést keltő harcosa beszédünk ügyének. Gáti József nagyszerű portrét festett Nagy Adorjánról a Színészarcok a közelmúltból c. kötetben (1968). Lehet, hogy az ő színészarcát idő múltán csak ez a visszaemlékezés fogja őrizni. De amit a beszédművelésben alkotott, az jóval túlmutat a színpadon és korunkon. A régi nagyoktól átvett legjobb hagyományt úgy örökítette és mentette át nehéz időkön, hogy állandóan továbbfejlesztette, kiegészítette a színpadi szakma és a nyelvészeti fonetika, a beszédtechnika hazai -- és legfontosabb külföldi -- eredményeivel. Amit Kodály Zoltán csak általános programként jelölt ki, azt ő részleteire bontotta; elemzései és feladat-kijelölései érvényesek ma is és a leendő magyar nemzedékek számára is. Akarva-akaratlan belőle merítettek beszédművelésünk újabb élharcosai: Péchy Blanka, Fischer Sándor, Montágh Imre, Wacha Imre. Nyoma van munkásságának a Nyelvművelő kézikönyv kiejtési cikkeiben is, melyek a hanglejtés, hangsúlyozás hitelesnek minősített változatait és normáit foglalják össze, és az ő gondolatainak további kibontását tartalmazzák az olyan kiadványok, mint A rádióbemondó beszéde , Nyelvészet és tömegkommunikáció . Legteljesebben és legtudatosabban mégis utóda, Gáti József vette át az örökségét, mert a versmondásnak inemcsak az elméletét építette tovább, hanem gyakorlatát is mintaszerűen alkalmazza, nemcsak az írott, hanem az élő hagyományt is továbbfejlesztve. Lehet, hogy a magyar élőbeszéd ún. romlásai idővel az egész artikuláció változásához vezetnek. De amíg van -- még ha ideiglenes otthonban is -- Nemzeti Színházunk, addig a színészkörökben és azon kívül is illik ismerni, ajánlatos tanítani azt, amit ez a tudományt kiváló gyakorlatra átváltó ihletett ember az utókor számára hozzáférhető örökségül hagyott.
