Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

ÉVFORDULÓ - ELEKFI LÁSZLÓ: Nagy Adorján beszédművelői munkássága

képzés részleteivel azért foglalkozik, hogy a beszéd kifejezővé tétele mellett a beszélőszervek egészségi állapotának megőrzését is szolgálja. Hangosabb beszéd helyett a tisztább artikulációt jelöli meg az érthetőség elsőrendű követelményeként. Ebből az előadásból derül ki, hogyan tanította Nagy Adorján a hangképzési és egyéb beszédhibákat és azok leküzdését, a merev felolvasás és szavalás helyett az eleven előadásmódot, és miket ajánlott a lámpaláz legyőzésére. Horváth János megjegyzéseihez és Kodálynak a magyar kiejtés romlásáról szóló felrázó előadásához közvetlenül kapcsolódott a Nyelvtudományi Társaságban tartott felolvasása (

A helyes magyar beszéd) 1940-ben, majd a jó magyar ejtési versenyen 1941ben mondott felszólalása. (Megjelent Eckhardt Sándor: A jó magyar ejtés aktái

, 1941.) Itt is kitért az iskolákban gyakori felelő és tanító hang merevségének kiküszöbölésére, a hangsúly és a hanglejtés értelem- és érzelemkifejező szerepére. Néha elvétette ugyan a szakszerű nyelvészeti megnevezést (hiszen a ha_ akkor is kötőszó Aranynak A fülemile c. versében, ha hangsúlyos, -csupán jelentéstöbbletet hordoz), de a kutató tudomány fejlődését célzó javaslata egyaránt jelentős az előadóművészet, a fonetika és a nyelvészet szempontjából: "le kell írnunk, ki kell elemeznünk a különféle nyelvjárások hanglejtés-formáiban rejtőző érzelmi, indulati elemeket." (Ennek a kívánalomnak Csűry óta csak Magdics Klára és részben Hegedűs Lajos, Bartók János tettek eleget, és a mi szerkesztő munkaközösségünk adott róla összefoglaló értékelést 1985-ben, a Nyelvművelő kézikönyv II. kötetében Tájnyelvi hanglejtés címen.). Ennek a nekilendülésnek további terméke még -- szintén 1940-ből -- Nagy Adorjánnak A színpadi beszédről szóló írása (az 1964-ben megjelent gyűjteményes kötet címadó tanulmánya; átdolgozva Romlik a színpadi beszéd címmel közölte annak idején a Magyar Szemle XXXVIII. kötete: 72--8.) Ebben rövid jellemzést ad a színpadi beszédről mint energeiáról; áttekintést ad a magyar nyelv színpadi fejlődéséről, a kritikák folytán egységesülő beszédről. Hevesi Sándor kitűnő könyvét a helyes beszéd kultúrájának szempontjából kissé elkésettnek tartja, mert a századforduló