Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
DRÁMATÖRTÉNET - SZABÓ JÁNOS: "Varró Gáspár igazsága". Háy Gyula színműve
ványozzák. Spányik a jópofáskodó, gerinctelen megalkuvó, Tatár Sándor pedig az a bizonyos, újra előcsempészett ingadozó hős: sokáig kétséges, lesz-e ereje helyes irányba terelni az eseménye ket, de végül csak-csak összeszedi magát, és az igaz ügy mellé áll. Újdonság, hogy már egy párttitkár is, akinek pedig ex officio sziklaszilárdnak kellene lennie, ingadozik; a Bódog Mihály eltökélt magabiztossága nyomokban sincs meg benne. Tanulságos adalék a kortendenciáknak a darabba való beépülésére Kova Menyus alakja. Ennek a kuporgató, gyűjtögető, ügyeskedő, ravaszkodó figurának is lehetne előképeit találni a naturalista drámában, de a lényeg itt az, hogy a Háy exponálta tulajdonságok egytől egyig az ötvenes évek elejének kulákellenes kampányaiban ismételgetett jegyek. A szerző alig egy-két év múltán nyilvánvalóan sem azt nem teheti meg, hogy kulák nélkül ábra zoljon egy falut, sem azt, hogy Kovát a sokat sulykolt sztereotipiáktól eltérő jellemvonásokkal ruházza fel, ugyanakkor viszont - amivel kritikája ezúttal egyértelműen már más rétegeket vesz célba - enyhíteni akar a megítélésen. Meghagyja tehát a "hagyományos" kulák-tulajdonságokat, de megpróbál pozitív színezetet adni nekik: ügyeskedik, ravaszkodik ez a Kova, de alapjában véve nem is olyan gazember, van benne emberi mag, megérti, sőt a maga módján szereti felebarátait (még ügyvédet is fogadna Gazsinak), s nemcsak készleteket, hanem olyan ismereteket is fel halmozott, amelyeket föl lehetne, talán föl is kellene használni a közös érdekében. Ami a Varró Gáspár igazságá nak cselekményvezetését illeti, arra a rendkívül erőteljes expozíció nyomja rá a bélyegét. Az első felvonás három képe - az őrszobán, Pósáék konyhájában, Kova Menyus pajtájában - nagyon plasztikusan, egymáshoz kapcsolódóan és egyben újabb aspektusokra rámutatva rajzolja fel a téeszben kialakult áldatlan helyzetet. A második felvonás, különösen az első kép, a lakásszentelő Terka új otthonában, már szinte alig ad a cselekményt továbbvivő lényegi információt, csupán az alakok némelyikének jellemrajzához nyújt néhány nem centrális jelentőségű adalékot; a harmadik pedig kizárólag arra korlátozódik, hogy a bíróság-séma felhasználásával hozza össze a szerep-
