Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - SZABÓ JÁNOS: "Varró Gáspár igazsága". Háy Gyula színműve

1945-ig kell visszanyúlni. Ekkor érkezik haza Háy Gyula Moszkvából. Mint a kommunista mozgalom megbízható, bevált munkása, Rákosi Mátyás, Révai József, Gerő Ernő, Lukács György, Nagy Imre jó ismerőse és közvetlen harcostársa, egycsapásra a magyar közélet egyik központi alakjává válik. Jelentékeny kultúrpolitikai feladatok sorát bízzák rá - a Magyar-Szov

jet Baráti Társaság főtitkára, majd elnöke, a Szabad Nép színházkritikusa, az írószövetség elnökségének tagja, a főiskolán tanít, nemzetközi konferenciákon képviseli az új Magyarországot -, és szava mindenfajta színházi ügyben sokat nyom a latban. A sokrétű közéleti szereplés természetesen alig enged időt új darabok írására, holott Háy közismerten termékeny szerző: az 1930 és 1945 közötti, igencsak mozgalmas másfél évtizedben több mint egy tucat színművet írt. 1947-ben jelenik meg és kerül bemutatásra első felszabadulás utáni munkája, a Romok

. Szerelmi és kalandos elemekkel megtűzdelt bűnügyi történet keretében mesél egy aktuális témáról, a népi demokrácia elleni', külföldről irányított aknamunka leleplezéséről. A darab, amelyet özvegyének közlése

3 szerint közvetlenül Révai József instrukciói alapján írt, világos dramaturgiai előkészítése a Nagy Ferenc-féle összeesküvésről szóló politikai teóri áknak. A kulturális életben birtokolt hatalom természetesen nem jelentette Háy számára a teljes támadhatatlanságot. Az 1950-es színházi konferencián a kettős - múlt- és jövőbeli - kötődésű drámai hősről szóló felfogása miatt élesen megbírálja őt Major Tamás, Hont Ferenc és Horvai István; mi több, Révai sem elégedett vele. A zsdanovi mintára építkező irodalompolitika ekkor már mind direktebb valóságmegközelítéssel és mind kevesebb áttétellel megvalósított akciót vár el a szerzőktől, oly mértékű határozottságot, ahol hezitáló drámai alakoknak nem lehet helyük. Háy rögtön 4 levonja a konzekvenciát, önkritikát gyakorol. Alkalmasságát az új szituációban is bizonyítandó, megírja a dogmatikus dráma mintapéldányát, az 1951-ben Kossuth-díjjal kitüntetett, egy félév alatt öt magyar színpadon, majd számos külföldi városban is bemutatott darabot, Az élet hídjá

t , amelynek fő érdemeként a ko-