Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - SZABÓ JÁNOS: "Varró Gáspár igazsága". Háy Gyula színműve

rabeli kritika azt emeli ki, hogy a főszereplő, Bódog Mihály személyében végre az olyannyira áhított pozitív munkáshőst állítja a színpadra. Egy évre rá, 1952-ben, az Erő

6 c, özvegyének közlése

7 szerint ismét csak Révai közvetlen utasítására írt darabbal bizonyítja Háy az aktuális elvárások iránti változatlan érzékenységét. Ezúttal a nyugatról fenyegető atomháborús veszélyről mond félreérthetetlen tanmesét. A darab központjában egy hazájához hű g és egy, Amerikában - a Gyilkosok tanyáján - minden emberi mivoltából kivetkezett magyar tudós konfliktusa áll. A hitehagyott tudós a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertet hivatott kifigurázni. Az élet hídjá

nak sikere Háyt a szocialista építés további aspektusai iránti érdeklődésre serkenti. Lejár a metróépítkezésre anyagot gyűjteni, több lelkes újságcikket publikál a témáról és már szerződést is köt a Néphadsereg Színházával arról, hogy ott mutatják be új darabját, az Aranyásók

at, amelyben - amint q arra a fennmaradt első felvonásból lehet következtetni - a dolgozók egy többszörös szabotázst lepleztek volna le heroikusan. A metróépítkezés leállítása után azonban a téma elvesztette aktualitását, Háy nem fejezte be a darabot. A Sztálin halálát követő időszak amúgyis gyökeresen másfajta erényeket követelt meg az íróktól. Továbbra is a közélet kirakatában volt a helyük, ám már nem elsősorban heroizálást, hanem építő kritikát várt tőlük a kultúrpolitika, leleplezésekre, az anomáliák feltárására buzdította őket. Háynak ezúttal sem volt szüksége hosszas instrukciókra. Három nehéz nap

"*-1

"

1 c. darabjában, mely végülis színpadra nem került (csak a Rádió mutatta be 1953-ban), a hazai tudományos életben mutatkozó negatív jelenségeket bírálja. Miért nem ismerik el nálunk egy kiváló képességű mérnök fontos találmányát, teszi fel a kérdést. Egyrészt, állítja, az általános bizalmatlanság fönnmaradt reflexével, továbbra is itt vannak a sorainkba beépült hivatásos diverzánsok (ezeket a darab végén a belügyi szervek természetesen letartóztatják) , másrészt viszont sok kárt okoz az "ötödik hadosztály ötödik hadoszlopa", a bennünk önmagunkban meglévő "gyávaság, restség, túlérzékenység, gondolatszegénység, félelem a felelősség-