Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)

vaiban a nagyérdemű közönséget kéri, "ne kényszerítse a színészeket, hogy mindennapi kenyerük megszerzéséért megalázkodjanak és kéregessenek." A negyedik számban ezért elmarasztalja a közönségnek azt a részét, amelynek "a bámulatot keltő, látványos jelenetek jobban tetszenek, mint a gyengéd vonásokkal megrajzolt érzések; egy részeg tisztviselő megjelenését szívesebben fogadják, mint Lessing Emíliájának vagy Sophiejának könnyeit." Amíg tehát mint ismeretes, Goldoni a komédiában a karakterábrázolást tartja fontosnak, az egy-két évtizeddel később megszólaló Hilverding a gyengéd érzelmekkel teli ábrázolás jelentőségét hangsúlyozza, jelezve a szentimentalizmus fokozatos térhódítását. 12 A Teatro comico-ban Goldoni arra figyelmeztet, hogy a színésznek képeznie kell magát, szorgalommal, rendszeresen részt kell vennie a próbákon, hogy a figurát természetesen és valószerűen ábrázolja. Ezzel kapcsolatban jegyzi meg, hogy ha a komédia szövege jól illeszkedik a színész természetéhez, ez sikerülni fog, és ebben az esetben minden fejlődőképes, maszkos játékhoz szokott komédiás szívesen lát majd a szövegtanuláshoz, vállalja az alaposabb felkészüléssel járó többletmunkát. Az iskolázott, életet jól ismerő, szorgalmas és jó szereptudással rendelkező színész iránti igényt Hilverding is hangozgatja. Úgy tűnik azonban, a negyedik számban kifejtett észrevételek alapján, hogy számos színész alakítását teszi tönkre vagy nehezíti meg, hogy az elvek a gyakorlatban nem érvényesülnek: "...és van olyan színész, aki egy rosszul irányított színházban kezdte pályáját, ahol nem ismerik a társulat tagjainak tehetségét és képességét, a szerepek kiosztásánál pedig nem veszik figyelembe a Természet adományait, ahol tehát a színész kénytelen saját tulajdonságai ellenére alakítani . " Goldoni, aki mindig a kompromisszumokat kereste, arra inti az új társulati tagokat, igyekezzenek mindenkivel jó barátságban lenni, de senkivel sem bizalmaskodni, és a pletykák, rosszindulatú híresztelések elől elzárkózni. Ugyanígy a jó légkör feltételének lehet tekinteni Goldoninak azt az intelmét, hogy "...nem a nagy szerep, hanem a jó szerep szerzi meg a színész számára a közönség megbecsülését." - Hilverding ennél jóval drámaibb képet