Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)
fest. Szerinte a jó színészt irigyek, intrikusok veszik körül, akikkel szemben természetétől idegen maszkot kénytelen viselni vagy hízelgéssel próbálkozni. Amennyiben ezt megalázónak tartja, megsemmisítik, a középszerű színészek szövetkeznek ellene, és bármit tesz, minden alakítását kritikával fogadják. A "kis szerep" kérdését Hilverding is érinti, és megállapítja a kilencedik számban, hogy "egyetlen szerepet sem lehet kicsinek mondani, indokolatlan tehát, amint sokan egy-egy szolga szerepről szólva azt mondják: 'Ilyen semmiségért, három szavas szolga-szerepért, átöltözni sem érdemes.'" Hilverdinget és társulatát 1780-ban már Pesten találjuk, ahol a Duna-parti Rondellában daljátékot mutattak be. Színháztörténetileg érdekes ez a pillanat, amennyiben a Singspiel először jelenik meg a pesti színpadon. Amint azt Kindermann megállapítja: "Sein Spielplan spiegelt alle Stufen der aufklärisehen Entwicklung von Gottsched bis zu Lessing hin." 1 "^ Hilverding határozottan szakított a rögtönző játékkal és műsorára kizárólag szabályos színműveket vett fel. Amikor 1781-ben félévet társulatával Kassán töltött, bár csak deszkabódéban játszott, itt is a jó ízlés és a kultúra terjesztőjének mutatkozott. Goldoni, Garrick, Voltaire, Destouches színműveiből készült átdolgozásokat mutatott 14 be, és műsorának gerincét a polgári drámák alkották. Kétségtelen, hogy Hilverding igényes, széles látókörű színházvezetése megfelelt a jozefinista időszak általános kultúrpolitikai törekvéseinek, a felvilágosodás -racionalista egyszerűségének és annak a színházeszménynek, amely az intézmény feladatául a nép nevelését, ízlésének formálását és erkölcsének javítását jelölte meg. Az a nagy számú Goldoni-komédia, amely a mellékelt játékrenden 1751-1840 között szerepel, bőségesen igazolja, hogy ezek a hazai német színpadokon szólalnak meg először. 2. Goldoni az első hivatásos magyar színtársulat műsorán Bessenyei György egy nemzet kultúrájának értékét azon mérte le, hogy mennyire fejlett drámairodalma és színházművészete, az egyén műveltségét pedig azon, mennyire becsüli az említett értékeket. Számára a kultúra egyet jelentett a magyar nyelv kiműve
