Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
DRÁMATÖRTÉNET - FRIED ISTVÁN: Varázs - harmincnyolcszor. Márai Sándor színműve
el Krisztián. Aki egész életén keresztül bűvészkedett, varázsolt, a játék után megkísérli a varázslatot. Hogy minek a mutatványa erősebb: a szereteté vagy a hazugságé? Ez a kulcsfontosságú mondat a Varázs t meghatározó konfliktusra utal, arra a három szereplőre, aki tevőlegesen résztvevője ennek a konfliktusnak. A "szerepek" elosztása még hagyományos: a kiöregedett bűvész, aki magához veszi az artista-mutatványokba beleszédült húsz esztendős leányt, s arról álmodozik, hogy viszszavonulván a világtól, a maga megteremtette idillben élheti hátralévő éveit. Vele szemben áll az új korszak kegyetlen képviselője, aki erőszakosan és kíméletlenül követeli az élettől a maga vélt jogait, s akinek számára a leány is csupán eszköz céljai elérésére. S akiért az összecsapás lezajlik: a leány, az írástudatlan (!) Estella. Nyiladozó értelmével, hálájával, jobbik énjével a bölccsé nemesedett Krisztiánhoz húz, de teste, bőre, haja a csupa-erő Maharamához vonzza, neki magának kell döntenie: marad-e, megy-e. A képlet tehát ismerős, mégsem szokványos szerelmi dráma játszódik le, ugyanis elmarad például a nagy összecsapás a két férfi között, csak egy közös jelenetük van, ebben győződik meg Krisztián Maharama szándékairól, terveiről, s itt derül fény arra, hogy a kíméletlen Maharama is tud félni, ha más kezében látja a fegyvert. Valójában: igazi összecsapás nincs, nagyjelenet sem, hiszen az utolsó felvonásban a Krisztián által megrendezett utolsó mutatvány ugyan döntésre kényszeríti Estellát, halk líraiságával, elégikus hangnemével azonban nem tölti be a "nagyjelenet" funkcióját. Krisztián színre lépéseit ez a mélabús elégikusság kíséri, nemigen alkalmas a jelenetek légkörének felforrósífására, a konfliktusok robbanásszerű megoldódására. Ebben az értelemben igazuk van a kritikusoknak, minden a szavak, a párbeszédek muzsikája révén történik, több a sejtetés, mint a nyílt kimondás; több az elhallgatás, mint a cselekedet. Nincsen sok esemény; ami történik, az a gondolatban, a szándékban, a "lélekben" zajlik le. A megértés, a belátás, a ráismerés, a rádöbbenés fokozatain halad előre a cselekmény. Estella a két artista vetélkedésének tárgya, a vetélkedésben teljes lényükkel, lényegükkel vesznek részt, azaz azokkal az eszmékkel, amelyeknek
