Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - FRIED ISTVÁN: Varázs - harmincnyolcszor. Márai Sándor színműve

dók. Mindehhez egyetlen lényeges megjegyzést fűzhetünk: a művész és a cirkusz, a clown és az önmagát leplezni akaró alkotó a XIX. század végétől színpadon, az irodalomban, a festészetben, majd elsősorban Chaplin megjelenésével a filmen megtalálja szer20 zőit. Fájdalmasan groteszk változatok éppen úgy föllelhetők ebben a témakörben, mint a világszínház eszméjét fölújító törekvések (a színházi előadás egyetemességének megvalósítására a Márai-színművek korábbi rendező

je, Németh Antal tett ismételt kísérletet, például a magyar költői színház talán legnemesebb darabjának színpadra állításával, a Csongor és Tünde rendezésével); de Molnár Ferenc Liliom

jának környezete, hangulata, több síkváltása éppen úgy belesorolandó ebbe a színpadi változatba, mint a Shakespeare-ből kiolvasható üzenet: Márai mintegy szakrális szókinccsel él, mikor a Vihar "kegyelmi szférájá"-t emiege ti.

21 Egyszóval, amikor a Pesti Színház a Varázs e

lőadására vál lalkozott, akkor mindenekelőtt "kamaradarab"-ot adott elő, az artistaruhába bújtatott öregedő művész drámáját, aki szükségszerűen bukik el az erőszakosan követelőző ifjúsággal szemben (egy kissé Leoncavallo operájának közhelyessé koptatott szólamát felidézve) , illetve három vezető színésznek igyekezett alkalmat adni emlékezetes alakításra. Most ne vitassuk, hogy a szereposztás optimálisnak mondható-e. Csupán a kérdést kockáztattuk meg, hiszen a próbákról, az előkészületekről szóló tudósítások, majd a kritikák, illetve az utózöngék ismeretében nem jogosulatlan a 22 probléma-fölvetés. Halász Péter képes riportja még a szokásos keretben adja elő a kezdeti lépéseket, majd interjúja Benkő Gyulával azt sugallja: a színésznek sikerült az ösztön-ember, az erőszakot megtestesítő állatidomár lényegének megtalálása; a riport közben Benkő Gyulának "furcsa, félelmetes tűz lappang" mondatai mélyén. S bár Márai nincs jelen a próbákon (Leányfalun lakott az író, minthogy lebombázták lakóházát), a színész úgy ér' 23 zi, mintha a szerző figyelné. Alig telik el néhány hét, s egy riporternő kérdésére az addig szerepével lelkesen azonosulni lát szó Benkő Gyula már azt állítja, nem érzi a magáénak Maharamát, úgy hiszi, rosszul oldotta meg, bár szerinte a kritika elismerő-