Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - FRIED ISTVÁN: Varázs - harmincnyolcszor. Márai Sándor színműve

Székely Júliáról nem mondható el, hogy nem szerette Mára14 it; Ihlet é s nemzedék c. kötetét remekműként jellemezte , de színikritikájában''"

5 elismétli (Hárs Lászlónál sokkal szellemesebben) a kifogásokat; ő viszont az esetleges színészi félrehallásokra vagy félrerendezésre is céloz. "Maráinak régi hibája az, hogy minden szereplője (...) egységesen azon a bizonyos, sajátos fülbemászó, vonzó Márai-nyelven beszél..." - mondja, ezért a színdarabban is "máraiul" szólnak; Ajtay Andor humor nélkül, meghatottan játszik. A színdarab nem is több, mint a Vendégjáték Bolzanóban c. regényhez hasonló mutatvány: "A cilinder belsejének semmijéből nem az igazság tigrisei, hanem a mutatvány házinyulai kerülnek ki..." Persze, akadtak a színműnek rajongói is. így Mezei Mária, aki ezt mondta: "Olyan szép, nem is csodálom, hogy nem volt sikere. A szeretet misztériumáról beszél, mint a Biblia. A szeretetről, amit csak adni lehet -- ez a titka.""'"

6 Kósa János a könyvalakban megjelent Varázs

t méltatja"'" , bár ő sem beszél másról, mint a csiszolt szavak csodás muzsikájáról. Annyi bizonyosnak tetszik, hogy a Varázs nehezen illeszthető bele abba. a nehezen körülírható "vígszínházi" felfogásba, amely a XIX. század végétől kezdve érdekes képződményként és egy kissé az ünnepélyes--múzeális Nemzeti Színház ellenpólusaként jött létre; s amely a francia társalgási drámát egyfelől ironikus költőiséggel, másfelől viszont a lélekelemzés trivializálódott, a polgári közönség számára még elviselhető módszerével újította föl, és mindenekelőtt a "nagyjelenet" felé haladva fejlesztette a konfliktusokat, hogy többszörös "csavarással" a várható végkifejletet a lehetőségig késleltesse. Mind a költői dráma, mind pedig a dramaturgiai bravúr plusz lélekelemzéssel árnyalt cselekmény mesterének Molnár Ferenc bizonyult, az ő vitathatatlan szakmai tökéletességének árnyékában születtek az exportdrámák. Ezekkel szemben a Varázs

ban Márai Sándor másféle hagyományhoz nyúlt vissza. Ismerjük elismerő véleményét a szimbo18 likus dráma belga-francia mesteréről, Maeterlinckről , s azt is tudjuk, hogy Shakespeare azok közé tartozott, akik számára nem pusztán remekírók voltak, hanem útmutatással szolgáló gondolko-