Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - NAGY ADRIENNE: "Örök te vagy csak, égi szerelem!" (Csiky Gergely újromantikus színműírói korszaka)

tekintet nélkül - mutatja föl. Nem véletlen tehát, hogy a "megtámadott" Akadémia és Szász Károly a középfajúság ellen tiltakozik , de ezt teszi a mereven akadémikus nézeteiről ismert Gyulai Pál is, aki a Budapesti Szem lében

3

''" hosszú tanulmányt szentelt az általuk elvetendőnek tartott "bizonyos drámai irány"-nak, amely "Shakespeare tekintélyével fedezi magát". Gyulai Shakespeare, általa vegyes fajúnak, s emiatt rossznak tartott műveit (pl. Felsült szerelmesek) is szigorú rosta alá veszi, de még inkább a nagy angol drámaíró rossz értelemben vett nyomdokain haladó "újabb drámaíróinkat", akiket ma "újromantikusoknak" nevez az irodalomtörténet. A kemény dorgá lások tárgyát képező művek Rákositól az Aesopus

, a Szerelem isko Iája és Dóczi Lajostól a Csók

, de Gyulai még Csepregi Vízözön

jét és Ábrányi Rövidlátók

ját is idesorolja. Gyulai keményen ostorozza Csiky alkotását is, amelyet minden szempontból (alapeszme, történeti hagyományok semmibevétele, személyek stb.) elhibázottnak tart: "A mit Csiky újabb drámaíróinktól tanúit, az nem más, mint az, hogy vígjátékot akarván írni, ne írjon az ember vígjáté kot, hogy vígjátéka tárgyát ne a jelenben keresse, hanem a múltban, a mesés korban, azonban ne tiszteljen semmiféle hagyományt, hogy a cselekmény annál költőibb, mennél kevesebb benne a józan ész és valószínűség, hogy mesterkedjék egész erejéből, de az emberi szív tanulmányára és rajzára minél kevesebbet adjon." Szász Károly is "az élet és az emberi szív valódi ismeretét s költői 32 felfogását" követeli. Gyulai csak azt könyveli el Csiky javára, hogy "szerencsére nyelvet és verselést nem Rákosi- és Dóczytól tanult, hanem Vörösmartytól", így "jámbusai eléggé hangzatosak, nyelve is szabatos s épen nem magyartalan vagy keresett, azonban általában véve inkább lyrai, mint drámai nyelv.

33 Az Akadémia-ellenes kritikusok ugyanazokat a hibákat sorol ják fel A jóslat elemzésekor, mint Szász Károly, előadói beszédé ben. Szerintük "tévesztett technika jellemzi"(A Hon), "szerkezete némileg laza, cselekvénye kuszált, bonyodalma mesterkélt" (Fővárosi Lapok). "Ismeretlen légkörben nem igazán tud egyéníteni" (A Hon), "egy-két alakja tökéletlenül vázolt, úgyhogy ezek