Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - NAGY ADRIENNE: "Örök te vagy csak, égi szerelem!" (Csiky Gergely újromantikus színműírói korszaka)

Nem tehetem istenné magamat, És emberként éreznem nem szabad; Az ég magas, a föld tilos nekem, S én égen, földön egykép idegen. - Kiválasztott vagyok ezrek közül, Kiválasztott, magamban, egyedül. Egyedül élni - tudod sorsomat, A választottak sorsa ez marad. A szövegrész nem elsősorban cölibátus-ellenes, inkább a pap Csiky életérzését, magányosságát fejezi ki, azt a szeretet-éhséget, amit kínzóan érzett a kolostor sivárságában. Rosszul érezte itt magát, egyértelműen kiderül ez visszaemlékezéséből, Szigligetihez írott leveleiből és elsősorban ebből a színművéből. Ezért lépett ki saját elhatározásából a rendből, tért át az evangélikus hitre, és nősült meg később,mert - ahogy a Pythia harmadik felvonásbeli titkos találkáján kimondja Heliosnak: Olympia : (mindinkább fokozódó indulattal) Mindennek szabad szeretni: Madárnak fészkében, tövén virágnak, Csillagnak égen, földön embereknek, Csak én nekem, csak nekem nem szabad, Mert engem isten választott arául, Mert én vagyok Apolló Pythiája! Csiky kínzó kétségei benne vannak Helios gyötrődésében is, ugyancsak a harmadik felvonásban, néhány megszólalással később: Mért alkotának hát az istenek, Mért adtak szivet s törvényül belé Örökkön élő vágyakat, szerelmet? Mért van szemed, ha látnod nem szabad, Mért hallásod, ha zárnod kell füled? Mért a szív, ha vágyat érzeni Megtiltja az, ki érzőnek teremte? Ki egy kezével czélt tűzött eléd, S e czél után törnöd parancsolá: Másik kezével vissza mért ragad?