Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - NAGY ADRIENNE: "Örök te vagy csak, égi szerelem!" (Csiky Gergely újromantikus színműírói korszaka)

Adrastost nyílt erőszakra kényszeríti. Elhurcolja Olympiát, de még mielőtt Egyiptomba vinné, hogy élveteg vágyait kiélje rajta, meg akarja szerezni a szentély kincseit is. Nemcsak segédjére, rá is jellemző a kapzsiság, a szinte szenvedélyes vagyonszerzési vágy. Csiky , újromantikus drámánál szinte szokatlan módon, alaposan meg is bünteti gyűlölt főszereplőjét. Éppen ő vezeti abba a barlangba Dlympiát, amelybe a jóslat a szinte cselekvésképtelen, tehetetlen Heriodost irányította, tehát éppen ő hozza össze a szerelmeseket. Emiatt nemcsak a szerelem lehetősége veszett el örökre a számára, hanem a vagyon is, hisz a jósda "idő előtt" összedőlt, maga alá temetvén kincseit. Nem véletlenül tartották Csiky e színművéről , hogy cölibátus-ellenes. Megírták róla a kritikák, sőt a darab bemutatása előtt is elterjedt a közönség körében, ami csak növelte az érdeklődést. Kutatói később is vitáztak arról, hogy szándékosan írt-e bele erre utaló szövegrészeket, vagy csak véletlen belehallás. Még a gyűlölt Adrastosnak is vannak ilyen kitételei, amit ugyan Szigligeti, mint dramaturgiailag indokolatlant, kihúzott az előadásból: Szeress, ne fojtsd el szíved szózatát, - Egyetlen ez, mi boldogságot ád; De ha viszonzást nem talál szerelmed, Ölj meg szívedben minden gerjedelmet, Vagy fordulj máshoz, ki szeretni fog... Megöl a láng, mely egyedül lobog. Sokkal kifejezőbbek - és dramaturgiailag indokoltabbak Olympia gondolatai : Ne kérdezd, ki vagyok, hagyd titkomat, De tudd, hogy engem látnod nem szabad. Örök fátyol borítja arczomat, Örök zár tartja fogva ajkamat. Magasban állok, szédítő magasban, Hol senki nincs velem, csak én magamban; Az istenség sugara vesz körül, Hideg sugárban élek - egyedül.