Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - NAGY ADRIENNE: "Örök te vagy csak, égi szerelem!" (Csiky Gergely újromantikus színműírói korszaka)

vagy a fellobbanó, tüzes szerelem hazája, Spanyolország (Dóczi Lajos: A csók

, Csiky: Az ellenállhatatlan

). Ám a színjátékokban nemcsak ezek a földrajzilag meglévő országok nyújtanak szín teret a történések számára, hanem elképzelt, költői fantáziaszülte helyszínek is, ahogy Rákositól: A szerelem iskolaja a sosemvolt Sylvánia nevű országban játszódik (ami ugyan hegyeivel ugyancsak emlékeztet a romantika olyannyira kedvelt Transylvaniájára, azaz Erdélyre). A "történeteket" sem találjuk meg a jelzett országok történelmében, ahogy a drámákban szereplő hercegek, királyok és papok sem léteztek, és Csikí A jóslat c. színműve "mítoszára" is igencsak rácsodálkozhatnak a görög mito lógia és a delphi jósda ismerői. Az újromantikus írók fikcióikat nemcsak téren, hanem időn és sorson is kívül helyezik. A heroikus küzdelem helyét felváltja a jelentéktelen játék, a szélsőséges indulatokat az együgyű szelídség, a dinamizmust a jóllakott, szinte mozdulatlan béke. Izgalomra sosincs ok: az irány biztosítja a tökéletes befejezést, ahol már az is túlzás, ha a viszonylag rossz elnyeri méltó büntetését. Nincs kit büntetni, a mesejátékoknál is szelídebb mesékkel állunk szemben. A nagy eszmék helyébe - az előzőek alapján érthető módon a magánélet kerül, annak legtöbb boldogságra okot adó tárgya: a szerelem abszolút diadala. Persze nem vígjátéki értelemben. A főhősök sosem lehetnek a komikum hordozói. Ûk a pátoszos nagy érzelem viselői, amelyről olyan szép szavakkal, annyi zenével deklamálnak, hogy ezenközben nem érnek rá saját erejükből elérni szerelmesüket, vagy bármit is tenni ennek érdekében. A szere lem győzelméről mindig gondoskodnak a környezetükben élő, valamilyen módon komikus vagy azzá váló szereplők, akiknek jó esetben szintén kijut e csodálatos érzelemből, vagy ha mégsem: tragédia akkor sem történik. Ezekben a színművekben minden a zavartalan szépséget szolgálja: a nyelvezettől a helyszíneken át az alapeszméig. így ez a műfaj nem lehetett tartós életű. Fejlődését szűk tere, önkorlátozása, merev sablonjai akadályozták. Megmaradt lázadásnak, de reformot nem hozott a drámaírásba, csupán "mellékösvényt" jelentett. 5 110