Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - NAGY ADRIENNE: "Örök te vagy csak, égi szerelem!" (Csiky Gergely újromantikus színműírói korszaka)

DRÁMATÖRTÉNET "Te mindeneknek őstörvénye vagy, Megdől, mi ellened van, bármi nagy Veszendő minden, nincs itt végtelen: Örök te vagy csak, égi szerelem!" (Csiky Gergely: A jóslat) NAGY ADRIENNE "ÖRÖK TE VAGY CSAK, ÉGI SZERELEM!" (Csiky Gergely újromantikus színműírói korszaka) A dualizmuskori Magyarország színházi közönsége sajátos színműveket ünnepelhetett. Nem véletlen, hogy az "újromantikusnak" nevezett, 1866 és 1880 között keletkezett hét darab - ha viszonylag rövid ideig is -, de meghódította a publikumot, és dühös támadásokra késztette a hírlapírókat az ódzkodó akadémikusok ellen. E színművek írói megérezték, hogy a történelmi drámák már hiába keresik példaképeiket a hősi múltban. A szenvedélyes pátosz, a heroikus politikai küzdelem anakronisztikussá vált az adott szituációban, a romantikus nemzeti érzés kiüresedett, állandó ébrentartása és ápolása a kiegyezés után értelmét vesztette. A romantika eljátszotta történelmi szerepét, de kelléktára jól felhasználható az új élethelyzetben is. A romantika határozott történelmi korokba helyezte el szereplőit, akik harcukat a nagy eszmények nevében indították el, 2 szélsőséges indulatokkal, szenvedélyes dinamikával. Az újromantika kifejezett célja viszont a valóságtól való teljes elszakadás. Kivonulás, de nemcsak a realitásból, hanem térből, korból, időből egyaránt. A dráma színhelye ugyan legtöbbször létező; a közép-európai ember számára különösen varázsos, titokzatos a múltjáról és mitológia,járói híres Görögország (Éjszaki Károly: A cydoni alma

, Rákosi Jenő: Aesopus

, Csiky Gergely: A jóslat )