Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

tűnik részletezni, hogy a 10 klasszikus szerzőtől hány darabot, hány különböző előadásban játszottak: Niccoló Machiavelli 1 darab 8 előadásban Ruzante (Angelo Beolco) 1 6 Bernardo Dovizi Bibbiena 1 1 Ludovico Dolce 1 1 Carlo Goldoni 9 18 Carlo Gozzi 2 3 Carlo Collodi 1 12 Ugo Betti 1 1 Luigi Pirandello 5 5 Eduardo De Filippo 3 3 Az elmúlt évtizedben tehát 10 klasszikus olasz szerző 25 darabját 58 különböző előadásban láthatta a magyar közönség. A számok nem jelentéktelenek, és feltétlenül bizonyítják az olasz drámaművészetnek a magyar színházkultúrában való folyamatos jelenlétét. Természetesen elégedettségre nincs ok. A bemutatók száma egyenetlenül alakul: volt olyan évad - az 1975-76-os -, amelyben olasz szerzőtől mindössze 3 darabot mutattak be, 1981-82-ben viszont 15 és ebből 9 klasszikus darabot játszottak. Általános tendenciaként állapítható meg, hogy a bemutatott olasz drámák száma fokozatosan növekszik. Minthogy ezúttal nincs mód az előadások egyenkénti értékelésére, a legfontosabb szerzők előadásainak tapasztalatait próbálom számba venni az értelmezés, az adaptálás és a színrevitel szempontjából. Machiavelli Mandragoráj

ának előadásai részben adósok maradtak a célratörő, a végeredmény felől mérhető emberi cselekvés, a mindennapi életben is jelenlevő politikum jellemeken keresztül történő érzékeltetésével. Ugyanakkor a színpadon megjelenő figurák elevensége, a mozgalmas helyzetek a klasszikus sémák szerint kibontakozó cselekményt élettel töltötték meg. A Csiszár Imre által rendezett kecskeméti előadás jellegzetes játékterét ósdi kacatok tömege 96