Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

túra kiművelésének azonos igényén alapult. E régi hagyomá­nyokat napjainkban más formában, de folytatjuk: a Nyelv­és Irodalomtudományok Osztályán belül sikeresen működő Színháztudományi Bizottság segítségével ápoljuk e tradí­ciót tovább. Ennek a Bizottságnak köszönhető e konferencia megszervezése, amiért az Osztály nevében a Bizottságnak és tisztségviselőinek köszönetet mondok. Ugyancsak megköszönöm az érdeklődők részvételét és különleges tisztelettel üdvöz­löm külföldi vendégeinket, akik számos országból érkeztek hozzánk a szimpóziumon való részvételre. Bízom benne, hogy az elhangzó előadások és az azt követő vita termékenyen és buKoldalúan fogják megvilágítani a címben megjelölt temati­kát. Ehhez jó munkát kívánok Önöknek, bizakodva a nemzet színházának jó sorsában. HÜTTNER, JOHANN (Bécs) Különös jelenségre figyelhetünk fel a színház világában: az előítéletek és téveszmék néha olyan erősek, hogy más szín­házakra, sőt önmagukra visszahatva is egyszercsak realitás­sá válnak. Ez a jelenség különösképpen jellemző a bécsi Burgtheaterre . A mítosszá vált Burgtheater példaképe volt Németország és az osztrák monarchia színházainak (és nemcsak a németnyel­vűeknek). Ez nemritkán azzal járt, hogy a színház múltja visszatekintve nosztalgikusán megdicsőült - a mindenkori je­len , de a történeti igazság ellenében is. így aztán a vá­gyak gyakran a legcsekélyebb objektív alap nélkül valóban valósággá váltak. Vegyünk egy példát: az az egész várost izgalomban tar­tó színházi láz, ami állítólag a Burgtheaterben tetőzött, ebben a formába n soha sem létezett. A Burgtheater ugyanis egészen a XIX. század végéig az udvar fennhatósága alá tartozott; később pedig, a liberális burzsoázia virágko­8

Next

/
Thumbnails
Contents