Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

rában , a nagypolgárság a számára megfelelőbb Wiener Stadttheatert használta reprezentációra a Burgtheater arisztokrata kézen levő páholyaival szemben. És mégis, úgy tűnik, hogy a Burgtheater állítólagos művészi perfekciója okán sok színház - így feltehetően több nemzeti színház - számára szolgált példaképül, annak ellenére, hogy minden inkább volt, mint népszínház. Ezt a

z ellentmondást azonban a kortársak nem ismerték fel, mivel népen társadalmi helyett egyre inkább nemzeti hovatartozást értettek. És a dinasztia és a nemzet között fellángoló loyalitás-konfliktus ellenére úgy tűnik, a császár színháza érintetlen maradt. Egyébként a szokásos színházi cenzúrán túl a monarchia idejében a bécsi udvari színházaknak végig speciális megkötöttségekre is tekintettel kellett lenniük. Gondos mérlegelést igényel a kérdés, mennyiben alkalmazható a nemzeti színhá

z-fogalom a Burgtheaterre. A teoretikusok felvilágosult-polgári törekvései ellenére az 1776-os év a Burgtheater nemzeti színházzá válása szempontjából nem volt több csekély következményekkel járó külsőségnél. Gyakori tévedése a tudósoknak, hogy feltételezik, az elmélet emberei egyben a döntéshozók is, jóllehet - mint jelen esetben is - a teoretikusok beleszólása a színház ügyeibe igen csekély volt, a döntéseket a császár és az udvaroncok hozták. A Burgtheater 1776-os nemzeti színházzá emelése jelentős következményekkel járhatott volna, valójában azonban csak annyit jelentett, hogy a legolcsóbb társulatot, a németet tartották meg, és a többit (a drágákat) elbocsátották. S igen hamar visszaállt a helyes elnevezés, az udvar

i színház is Az a tény, hogy a Burgtheater 1776 előtt és utána is kb. 1820-ig legnagyobb részt bérlők kezén volt, szintén a nemzeti színhá

z-elmélet ellen szól. Az 1848-as polgári forradalom során nem az udvari Burgtheatert, hanem a külvárosi Theater an der Wient nevezték rövid ideig Nemzeti Szín9