Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

HAJDÚ PÉTER AKADÉMIAI ÜDVÖZLET A NEMZET SZÍNHÁZÁNAK Hölgyeim és Uraim! A Nemzeti Színház 150. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencián résztvevő vendégeinket, kollégáinkat szeretettel köszöntöm és az ülést megnyitom. Ez a tanácskozás része annak az ünnepségsorozatnak, amellyel a Művelődési Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar Színházi Intézet és Budapest Főváros Tanácsa a jubiláló intézményt, a Nemzeti Színházat köszönteni kívánja. A konferencia témája: A nemzeti színházi eszme és gyakorlat Európában. Úgy hiszem, hogy ez a tematika egyben determinálta a tanácskozás megrendezését éppen ebben az épületben, ebben az intézményben, amely csekély 12 esztendővel idősebb Nemzeti Színházunknál , s amelynek története szintén a nemzeti eszme európai fejlődéstörténetének stációit példázza . Köznapi megállapítás, hogy a felvilágosodás és a reformkor előbb-utóbb mindenütt létrehozta a nemzeti kultúrát hordozó és reprezentáló jeles szervezetek egész sorát: nemzeti tudós társaságokat, könyvtárakat, múzeumokat, színházakat, meg a körülöttük és értük szervezkedő folyóiratokat, almanachokat, társulatokat. Az előzmények persze hosszadalmasak és országonként változók. Magyarországon például már a XVII. században Apáczai Csere János fölismerte, hogy a nemzeti műveltség, a művészetek és a tudomány között kapcsolat van: "Valóban elébb érhetné el valaki kezével a csillagokat, elébb vonhatná le az égről varázslattal a holdat, elébb szoríthatná az Óceán hullámait egy kis árokba, elébb forgathatná ki helyéből Archimédesszel a földet, mint a mű6