Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

PETEROI NAGY LÁSZLÓ A NARODOWY A FELVILÁGOSODÁS KORÁBAN (1765-1794) I . A I

g n nyel felvilágosodás nemzeti színháza ii int köztudott, a kelet-európai népek között kétségtelenül a lengyel indult el először a felvilágosodás útján, és eredményei is a legszámottevőbbek. Ugyanakkor a haladás erői éppen itt voltak leginkább megosztottak: lényegében a felvilágosult abszolutizmus és a felvilágosult rendiség két pólusán csoportosultak, amelyek több évtizeden át vetélkedtek egymással az ország vezetéséért. Az utolsó lengyel király Szaniszló Ágost (1764-1795) központosító törekvései , bár francia ruhákban és orosz szövetségben, nemzeti célt szolgáltak, és így joggal számíthattak az ország legjobb erőinek támogatására. Hasonlóan számottevőek voltak azok az erők is, amelyek a független és virágzó Lengyelországot egy - a királyt csak végrehajtónak választó - nemesi köztársaság , Rzeszypospolita formájában kívánták megvalósítani. Szinte három évtizeden át, Szaniszló Ágost egész uralkodása alatt tartott e két erő színvonalas küzdelme, amely - bár az ország függetlenségét megmenteni nem tudta - máig ható kulturális értékeket hozott létre. Szaniszló Ágost 1764-ben lépett a trónra. Már a következő év tavaszán megkezdődött egy újtípusú színház építkezése Varsóban. Az addigi mereven udvari színházi rendszertől eltérően az új király állami támogatással működő egyéni vállalkozásokra akarta építeni a színházat. A szubvenció fejében csak két dolgot kötött ki a maga számára: néhány páholyt és általános felügyeletet a színház munkája felett. Ez utóbbit az általa kinevezett felügyelők személye biztosította. A színháznyitáshoz szükséges összeghez magánalapítványok is hozzájárultak, amelynek következtében az arisztokrácia és a polgárság felső rétege szintén saját páholyhoz jutott. 70