Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

gyakorol, de azzal a feltétellel, hogy a fejedelem nem tudott semmit erről a tarthatatlan helyzetről. A fejedelem kommentárja: "Ez gyalázatos!" (Ill.felv. 2. jelenet) 2. A polgári erény harca az udvar bűnei ellen. A kancellár javaslatára - Röschen őt és Franzot is szeretheti - a lány így válaszol: Ez csak az udvarban szokás. "Nem, nem maradok itt soha! Ha csak az elpusztított ártatlanságom mentheti meg Franz életét, akkor haljon Franz Röschennel egy halált!" (I.felv. 4. jelenet) Hasonló állhatatosságot mutat Franz a börtönőrrel szemben: "Jobb becsületesen meghalni, mint szégyenletesen elmenekülni - itt maradok!" (II I . felv . 1. jelenet) A hagyományos erény-bűn séma megmarad, de az 1790-es évekre elveszíti azt a társadalmi következetességét, amely még Lessing műveiben jelen volt, mert az erényesek végül is diadalmaskodnak . 3. Kaland és exotikum. Franz elmeséli a börtönőrnek, hogy "vad emberek" között nőtt fel, de "ezek emberségesebbek voltak, mint a te civilizált honfitársaid". (Il.felv. 1. jelenet) Röschen elbeszéli, Bieder azért hagyta el néhány évvel ezelőtt Indiát, "mert visszavágyott hazájába". (Ill.felv. 2. jelenet) Vonzódás és taszítás jellemzi a polgár visszavonulását a "civilizálatlan" világhoz. A másságot , ami ígéretes és veszélyt is jelent, szívesen állítja szembe - nemcsak helyileg, mint ebben a drámában, hanem időben is, pl. a lovagdrámában saját banális hétköznapjaival. 4. Bűnbánat és meghatódás. A színházi alkotók éppúgy elvárják ezeket a közönségtől, mint a bemutatott cselekményektől. Röschon (többoldalas) monológjakor, amelyben kinyilvánítja bátorságát: kész Franzot megelőzni a halálban, csak az Istennel szembeni bűn riasztja vissza, patakokban kell a könnynek folynia. (Ill.felv. 1. jelenet) "Az általános meghatódás" - mondja Hegel néhány évvel később "érzelmi hullámzás, és az embereket, különösen manapság, i r könnyen meg lehet hatni." J A forradalom-kori német színház (, I