Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
növelik a hadi kiadások összegét. De ez a figyelmeztetés sem talál - mint annyi más - meghallgatásra. A fejedelmek ahelyett, hogy saját magatartásukon változtatnának, a megelőzés eszközé t fontolgatják. így kapóra jön, hogy a színpad önként ajánlkozik fel a megelőzés eszközéül, hogy a színházkritika a társadalombírálat helyett az egyén erkölcsi tökéletesedésének számonkérésére irányul. "Egy forradalomnál is jótékonyabb az a törekvés, hogy a középosztály saját értékének tudatát erősítsük és megtanítsuk arra, hogy a magasabb osztályoktól elválasztó korlátok ellenére is megtalálhatja becsületét és boldogságát. A színpad vitathatatlanul a legügyesebb alkalmatosság efajta kritikus bölcseletek terjesztésére." A nemzeti színházi programok nagy kérdését: mennyi ereje van a poétái igazságnak és végül is hogyan alakul ki a nemzet, világosan megválaszolják Mainzban a forradalmi demokratikus polgárság javára. Az, hogy az alsó néprétegek érdekeit és igényeit most sem vették figyelembe, mint az előző kezdeményezések során, nem írható a mainziak számlájára, de a kérdés nem intézhető el egyszerűen a proletáriátus fejletlenségére való utalással sem. Ilyen téves Ítéletek azt a látszatot keltenék, hogy a német nemzeti színház kibontakozása, ami a 10. században reális folyamatkén t rajzolódik ki,csak a Gottsched, Lessing, Schiller által megfogalmazott nemzeti színházi eszme révén valósulhatott volna meg. Ez az eszme állandóan a nevelés gondolatára összpontosított; olyan színházat kíván a nép számár a, amely különösen a polgársá g hazafias lelkesedésének és összetartozási- érzésének felkeltésére hivatott. Ezzel szemben a sokat idézett és elutasított alternatíva, amelyet Goethé mondat ki principálisával, Madame de Rettivel a Wilhelm Meisters theatralische Sendun gban, azt jelentette volna, hogy a vándorszínházból és ennek ti 8 "Haupt- und Staatsaktionen" nevű színjátéktípusából- - a világszínházi fejlődés talán egyetlen eredeti német példájából - nemzeti színház nőhetett volna ki, amely elősegíthette volna - ha nem is ideális, de reális mértékben - a nemzeti 57
