Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

uralkodó osztály a forradalom éveiben pragmatikus politikává alakítja. Amit ezen felül követel, mint például a színpad mindenkire kiterjedő morális igazságszolgáltatását, a cenzúra intézkedései megakadályozzák vagy csak az Iffland-féle ártalmatlan nemesi változatban engedélyezik. A 25 éves Schiller "a szív és az értelem képzését szeretné a legnemesebb szórakoztatással egyesíteni a színházban, habár a színpadnak a törvények és a vallás hatását kell erősítenie." "A színpad igazságszolgáltatása ott kezdődik, ahol a világi törvények területe véget ér." Ott a "színpad több, mint az állam bármelyik nyilvános intézménye, a színpad a gyakorlati bölcsesség iskolája, útmutató a polgári életben..." Azaz a polgári normák, viselkedésmódok kialakításában segít az erény, a bűn, a meghatódás, és a félelem 'bejátszásával'. "A színpad az a közös csatorna, amelyből, a nép jobbik gondolkodó feléből,a bölcsesség fénye árad és szelíd sugarakkal beragyogja az egész államot." Schiller itt nem a színpad és a közönség kölcsönhatására, hanem a színpad befolyására épít. Úgy véli, "emberség és türelem kezdenek korunk uralkodó eszméjévé válni; sugaraik behatoltak a törvényszékek termeibe és még tovább - fejedelmeink szívébe." Taktikus megfontolás volna itt a tolarencia hangsúlyozása, amikor az 1780-as évek kezdetétől erősödik a felsőbbség nyomása, az illuminátusokat és a szabadkőműveseket üldözik és a felvilágosodás gyanús szónak számít? Mindenesetre ezen állapotok láttán, Schiller követelése - akit néhány héttel előadása után elbocsátanak - csak "előremenekülésként" értékelhető. 1786 . december 5-én nyitja meg Carl -Theophil Döbbelin a "Királyi Nemzeti Színházat" Berlinben,és 1788. augusztus 1-től 1789. július 31-ig 23 alkalommal szól bele II. Frigyes Vilmos a műsortervbe, továbbá "harmincszor kell a tervet a királyi ház más tagjainak kívánságára megváltoztatni, éspedig részben olyan rövid időn belül, hogy nem tudnak új színlapokat nyomtatni."

4 A német nemzeti színházról szőtt álom, amelyet a polgári értelmiség egy csoportja továbbra is dédelget és ápol, és a 54